Bendzsel Miklós (szerk.): Iránytű a műszaki fejlesztéshez. Az iparjogvédelmi tájékozódás informatikai kalauza - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1997)

Információs stratégia

A CASSIS-t az USPTO 1989-ben bocsátotta ki. A lemez a szakmában nagy figyelmet keltett. Az USPTO a társhivataloknak ingyen küldi meg a CASSIS- lemezeket. A CASSIS-t a továbbiakban egy újabb lemezzel egészítették ki, mely a szabadalmak jogosultjainak adatait, továbbá a jogosultság változásait tartalmazza (az összes bibliográfiai adat nélkül) a lajstromszámhoz kapcsolva. Az ASIST nevű lemez lehetővé teszi, hogy ismert lajstromszámú bejelentésre nézve a jogosultak és a jogállásváltozás adatait át lehessen tekinteni. A keresés alapjául szolgáló lajstromszámlista azonban más adatbázisból származik. (A CASSIS kiadásának első éves tapasztalatai alapján szintén Dataware-szoftverrel jelentették meg az amerikai védjegyek adatbázisát, a CASSIS-hez képest sokkal több adatmezővel.)

Mai szemmel nézve a CASSIS egyszerű (meglehet, túl egyszerű) termék. A szabadalmi hivatalok újdonságvizsgálóinak ma már sokkal jobb adatbázisok állnak rendelkezésre, a nyilvánosság számára viszont az amerikai szabadalmi információk utolérhetetlenül olcsó és hatékony forrása maradt a CASSIS.

2.2. A KÉPMÁS TÍPUSÚ ADATBÁZISOK SZÜLETÉSE,

AZ ESPACE PROJEKT

A trilaterális együttműködésben résztvevő hivatalok elhatározták, hogy a PCT- minimum szerinti dokumentációt számítógéppel képmás formában megjeleníthető alakra hozzák. A számítógépes keresés egyéb ismert előnyein kívül az egyik fontos szempontjuk annak a problémának a megoldása volt, hogy a papírdokumentáció, az osztályozási jelzetek szerint lerakott gyűjtemény egypéldányos, tehát egy-egy dokumentumot nem kaphat meg egyszerre két vagy több felhasználó. A számítógépes adatok hálózatos elérése természetesen ezt a problémát önmagában, minden külön beavatkozás nélkül megoldja.

A kooperáló partnerek megosztották egymás között a PCT-minimum szerinti, 1920-ig visszanyúló dokumentációt. Az 1920-as időhatár az 1970-es években a de facto kortársi tudást reprezentáló tudás alsó időhatára volt. Ma már ennek létjogosultságát egyre többen vonják kétségbe.

A BACON nevű program keretében a nagy hivatalok visszamenőleges papírgyűjteményeiket, a „backfile"-okat számítógépes letapogatással, „szkenneléssel" számítógéppel megjeleníthető formára hozzák. A szkennelés eredményét mágnesszalagon rögzítik. Az Európai Szabadalmi Hivatalban 60 ezer mágnesszalagon tárolják a BACON teljes képállományát. A japánok gyakorlatilag a teljes állományt betöltötték és számítógépeiken elérhetővé tették, az amerikaiak nagy lépéseket tettek ebbe az irányba, az európaiak pedig válaszút elé kerültek: mi legyen a BACON-állománnyal? (Lásd a 21. jegyzetet is.)

A dilemma megoldását lehetett halogatni, az azonban nyilvánvaló volt, hogy az „előremenő állományokban", a „front file"-okban képződő képmás szalagok adatai komoly gazdasági előnnyel használhatók fel.

A szabadalmi hivatalok költségstruktúrájában a beruházások, azaz az eszközfejlesztés, a bérek, valamint a publikálás és a publikáláshoz kapcsolódó költségek jelentik a költségvetés legnagyobb terheit. Ez a szabály a kis és nagy sza-18