Bendzsel Miklós (szerk.): Iránytű a műszaki fejlesztéshez. Az iparjogvédelmi tájékozódás informatikai kalauza - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1997)
Információs stratégia
A CD-ROM csak olvasható memória. Előállításához az audio CD-k tömeggyártásában használt megoldásásokat alkalmazzák. A „guruk" kezdetben fanyalogtak: még a nyolcvanas évek végéhez közeledve is voltak olyanok, akik a CD-ROM-alapú adatbázis-forgalmazás perspektíváiban hívőket holmi szkepszissel méregették, és „rajongásukat" a Michael Jackson előtt vonagló tinikéhez hasonlították. Véleményüket arra alapozták, hogy a mágneses adattárolóknak a fejlesztési árversenyben várhatóan erősödik a pozíciójuk. És lám, igazuk lett: öt éven belül a korábban számítóközpontokban megszokott kapacitás került íróasztalközelbe - netán egy-egy íróasztalra - mágneses adattárolóként. Az optikai lemeznek, mondták, van egy jelentős hátránya: a csak olvasható, egyszer már felírt lemezre további adatokat írni nem lehet... Ám ez a hátrány előnnyé is válhat. A CD mintegy a nyomtatott kiadványok helyettesítőjeként használható, annál is inkább, mert sokszorosítása tömegtermelési technológiára épül. Az adathálózati kommunikáció és a CD versenye végül a kilencvenes évek beköszöntével sokak számára váratlan, mások szerint természetes fordulatot vett. Az adatbankipar - a „konkurens" médiumpiac ellenőrzésében látva a megoldást - maga lépett be a CD-piacra, ahol rendre új cégek jelentek meg, és egyre kifinomultabb, egyre bonyolultabb keresési lehetőségekkel kínálták az újabb és újabb CD-ROM-adatbázisokat. Ebben a folyamatban a világ legnagyobb adatbankjának tartott Dialog jár az élen. OnDisc-adatbázisaiban kiváló keresőszoftvereit, felhasználóbarát kezelőfelületeit, hihetetlenül magas színvonalú dokumentációit adja el (újra) már meglévő piacain. Napjainkban a publikus adatbázisok száma hat-nyolcezerre becsülhető, a CD-ROM-on publikált adatbázisok száma pedig ennek felére tehető. 2. AZ OPTIKAI LEMEZES PUBLIKÁLÁS FEJLŐDÉSE A SZABADALMI HIVATALOKBÓL NÉZVE A szabadalmi hivatalok fejlesztőrészlegei, elsősorban a japánok, nem nézik tétlenül az optikai lemezes adattárolás fejlődését. A japán szabadalmi hivatal már a nyolcvanas évek második felében megkezdte a tömegtárolóként használt optikai lemezes tárak alkalmazását, röviddel utánuk hasonló megoldásokat vezettek be az amerikaiak is. A világ három legnagyobb szabadalmi hivatala, az amerikai, a japán és az európai hivatal trilaterális együttműködés keretében egyeztette fejlesztési elképzeléseit. Központi, nagygépes rendszereik rendre eltérnek, ezért az együttműködést elsősorban az adatcserére terjesztik ki. Kidolgozzák, majd a WIPO megfelelő fórumain szabványosítják a bibliográfiai adatcsere és a képmás adatcsere „szabványait" (WIPO ST. 32, ST. 33). Az optikai lemezek tömeges alkalmazásának lehetőségét mindhárom hivatal másként értékeli, ám mindhárman alapvető részesei e technika elterjesztésének. 16
