Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
és Gray, a benzinporlasztót Bánki-Csonka és a német Maybach, a rádiót az olasz Marconi és az orosz Popov, a repülőgépet a német Lilienthal, az angol Pilcher és az amerikai Wright testvérek. A tudományos felfedezések multiplicitásának klasszikus esete pl., hogy Descartes és Schnell az optikai töréstörvényt (törésmutatót) egymástól függetlenül fedezték fel az 1600-as években, továbbá hogy' a kémiai elemek periódusos rendszerét 1869-ben csaknem egyidőben, egymástól függetlenül fedezte fel a német Lothar Von Meyer és az orosz Dimitrij Mengyelejev. A fenti példákból levonhatjuk azt a következtetést, hogy egyes műveket az egyszeri, másokat a többszörös megalkothatóság jellemez. Az autonóm, öntörvényű alkotói fantáziából, az érzelmi, érzékletes, lelki dimenziókból is eredő művészi, illetve fiktív alkotások, mint a valóság szubjektív tükrözései erős alkotói személyiségi jegyeket viselnek, ezért az unicitás, a statisztikai egyediség, a páratlanság, a kifejezőeszközök világot teremtő hatalma jellemzi őket. Ezzel szemben a döntően racionális dimenziókban, az objektív természeti törvények és tények feltárása alapján dolgozó tudományos és tényleíró, valamint az azokat alkalmazó funkcionális alkotásokat a potenciális multiplicitás, tehát a többszörös megalkothatóság lehetősége és a halványabb individuális, személyiségi jegyek jellemzik. Az autonóm művészi alkotások - mondjuk egy Shakespeare-színdarab vagy egy Beethoven-szimfónia - nem születtek volna meg, ha szerzőjük nem élt volna, más szerzők merőben más darabokat írtak volna. Ha azonban történetesen Kopernikusz nem alkotja meg a heliocentrikus elméletet, vagy Irinyi János nem találja fel a zajtalan gyufát, biztosan akadt volna más, aki ezt megteszi, amint ezt a tudomány- és technikatörténet igazolja. Ha egy probléma „érett almaként" függ a levegőben, a megoldás többeknél is „lepottyanhat", ezért is gyakori a tudományos-technikai területen a vitatott prioritás, és ezért érvényesül e jogterületen intenzívebben a „qui prior tempore, potior iure" elve.25 Az ilyen tudományos-technikai műveknél nem a kifejezési mód, hanem a tudományosan megállapított tények, illetve a funkcionális tartalom a lényeg, az pedig sok vonatkozásban szinte természetileg, objektíve meghatározott, mert az alkotók egyetlen világot tükröznek, illetve egyetlen világból merítik zárt számú eszközeiket. A többszöri megalkothatóság, a párhuzamos művek lehetősége a kifejezési formáknál inkább csak elméleti és ritkán előforduló jelenség, és annál ritkább, minél magasabb szintű egy mű unicitása, egyéni, eredeti jellege. Kosztolányi Halotti beszédével mondhatjuk, hogy szegény ahhoz a forgandó szerencse, hogy ezt a csodát - gondoljunk megint egy Beethoven-szimfóniára - még egyszer megteremtse. A tényleíró és funkcionális alkotásoknál azonban az idea többszörös megalkotási lehetősége nagyon is gyakorlati, és annál gyakoribb, minél inkább a tények, a természetelvűség és a funkció követelményei határozzák meg döntő módon az alkotást. 17) A szerzői jogban és az iparjogvédelemben az alkotás létrehozásának egyszeri vagy többszörös lehetősége fordított viszonyban van a jogi oltalom egyszerisé-69
