Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
ból kizárjunk anélkül, hogy erre szerződést kellene kötnünk velük. A tulajdon statikus aspektusa a gazdasági forrás megóvása és optimális használata, dinamikus aspektusa a gazdasági forrás fejlesztése, az azzal kapcsolatos beruházások révén.10 7) A szellemi tulajdon elméletének jelentős hagyományai vannak hazánkban. Az első magyar szabadalmi törvény, az 1895. évi XXXVII. tv. is ezen az elméleten alapult. A magyar szabadalmi jog 1939-ben megjelent legszínvonalasabb művében Hoff György aláhúzza, hogy a szabadalmi jog jogi természete kapcsán „a kialakult elméletek lényegében ugyanazt fejezik ki, az eltérés közöttük néha éppen csak a szemlélet iránya, vagy a kifejezés módja tekintetében áll fenn. Gyakorlati szempontból azonban különösen jól használható a tulajdoni elmélet, minthogy ez olyan analógiát bocsát a szabadalmi jogászok rendelkezésére, amelynek anyagát a magánjogi jogtudomány évezredes fejlődése minden vonatkozásban feltárta és tökéletesen kicsiszolta. A kifejtettek értelmében nem lehet kifogásolni azt a hivatalos nemzetközi terminológiát, amely a szabadalmi jogot és a vele rokon természetű eszmei javak feletti jogokat ipari tulajdonnak nevezi, csak tisztában kell lenni azzal, hogy e fogalom nem azonos a dolgok feletti tulajdonjog klaszszikus fogalmával, hanem csupán hasonmása annak".11 A szellemi tulajdon nemzetközi elméletének számunkra meggyőző cáfolata nem jelent meg a magyar jogirodalomban, legfeljebb ideológiai alapú elutasítás, a tényleges helyzettel szemben a nemzetközi kiszorulására való hivatkozás, illetve az az „érv", hogy a szerzői jog nem azonos a dologi tulajdonnal. Sárközy viszont a tulajdonjog tárgyának tekinti a szellemi alkotásokat is.12 A szellemi tulajdon elmélete kapcsán az egyik formai szempont, amelyre tekintettel kell lenni, az, hogy az iparjogvédelem, valamint a szerzői jog az alapjogviszonyok „erga omnes" szerkezete miatt strukturális rokonságot mutatnak a személyiségi és a dologi jogokkal, azok mellet az abszolút szerkezetű jogok harmadik kategóriáját képezik. A dologi tulajdonjog valamennyi klasszikus összetevője (ius possidendi, ius utendi, ius fruendi, ius abutendi, ius vindicandi) megtalálható e jogokban, a nyilvánvalóan meglévő különbségekkel. A szellemi tulajdont azonban nemcsak a strukturális rokonság, az abszolút szerkezet rokonítja a dologi tulajdonhoz, hanem a jog terjedelme és tartalma is: a szellemi javak tekintetében ezek az alapjogviszonyok, amelyek részei a piacgazdaság tulajdoni rendjének, mivel e vonatkozásban a legnagyobb terjedelmű jogot, a legkiterjedtebb gazdasági hatalmat, az ösztönzés maximumát nyújtják, hasonlóan a dologi tulajdonjoghoz, amely „a lehető legteljesebb („ le plus absolu") használati és élvezeti jog a dolog felett.13 A szellemi tulajdonnak, mint „információtulajdonnak", mint a tulajdon egyik válfajának természetesen számos specifikuma van, ezért is nem azonosítható a dologi tulajdonnal. E sajátos vonások között lehet kiemelni pl. a jog tárgyának anyagtalan, dologiatlan, metafizikai voltát. Valamennyi „szellemi jószág" közös vonása, hogy jelformában visszatükröződve információt képez. Ennek a „lágy koncepciónak a kemény magját" azonban nehéz megragadni.14 58