Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
V. fejezet. A magyar szabadalmi rendszer európaizálása és globális harmonizációja
térium fejezi ki a szabadalmazhatóság tárgyát képező szellemi szubsztancia technikai rendszerjellegét és áruparadigma minőségét, tehát áruban való megtestesíthetőségét („fizikai áruképességét"). A szabadalmi jog szempontjából a technikai rendszer „anyag és szellem szövetsége", a természeti komponensek (anyag, energia) és az emberi közbelépést jelentő intellektuális összetevők egészként, meghatározott céleszköz racionalitás szerint működő egysége, amely szabályként ismételhető. A „fizikai áruképesség" a technikai rendszernek hasznos termékben vagy termelési eljárásban való megtestesülése lehetőségét jelenti, amely a találmánynak a piaci mechanizmuson keresztül való értékesüléséhez szükséges. A találmány fogalom különíti el a szellemi alkotást a természet tárgyaitól (Apáczai Csere szavaival a „csinálmányt" a „teremtménytől"), az ipari alkalmazhatóság (hasznosság) pedig a találmányt, mint technikai rendszert és áruparadigmát (áru elvi mintáját, modelljét) képező funkcionális szellemi alkotást az egyéb szellemi alkotásoktól (különösen a fiktív, illetve művészeti műtől, a tudományos elméletet vagy felfedezést leíró tcnyműtől, a technikai rendszernek csak részét képező gondolati lépésektől, az egyedi körülményekre szabott megoldásoktól, a termékben vagy termelési eljárásban testet nem öltő, tehát termelési potenciált nem képező gyógyászati, pedagógiai és egyéb gyakorlati eljárásoktól, a természeti törvénynek ellentmondó perpetuum mobilétól, az ötletszintű vagy csak feladatkitűző felvetésektől, műszaki gégéktől). Az ipari alkalmazhatóság (hasznosság) követelményének megfelelő találmány termékhez vagy termelési eljáráshoz kötöttsége egyben azt is kifejezi, hogy a szabadalom nem általában a természeti jelenségek, illetve az azok felhasználására létrehozott technikai rendszerek alapját képező emberi beavatkozás koncepcionális alapja, eszméje, rendszere, elve, formája, szabálya, algoritmusa, elmélete, felfedezése oltalmára irányul, hanem csak mindezeknek a feltalálói gondolat szerinti termékben vagy termelési eljárásban alkalmazott kombinációja védelmére. Maguk a közkincset képező természeti jelenségek és a meghatározott cél-eszköz racionalitást követő emberi beavatkozások koncepcionális alapjai további találmányok alkotására használhatók fel, mivel azok „a szabadalmazhatósági plafon" fölött helyezkednek el. Az újdonság és a feltalálói tevékenység (nem nyilvánvalóság) már a találmányok egylényegű világán belüli vertikális elhatárolást szolgálja a technika állásához képest. Az újdonság a technika állásához, mint társadalmi összehasonlítási alaphoz mérten mennyiségi információtöbbletet feltételez, a feltalálói tevékenység (nem nyilvánvalóság) kritériuma az információdifferenciát minőségi szempontból veti alá értékítéletnek.18 A kritériumban kifejeződő értékítélet választja el a találmányon alapuló szellemi tulajdont a versenykorlátozó monopoligénytől. A szabadalmazhatóság viszonylag feszes, objektív kritériumaival (találmány, ipari alkalmazhatóság, újdonság) szemben a feltalálói tevékenység (nem nyilvánvalóság) viszonylag rugalmas és szubjektív, metajurisztikus „mérőléc", amelynek nagy a toleranciafaktora és a különböző esetekkel kapcsolatos variabilitása, nyitottsága, mivel hi158
