Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
IV. fejezet. Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága
solás („slavish imitation" vagy „slavish copying") tilalma alakult ki, ennek értelmezési gyakorlata azonban ingadozó volt: az „alaki szolgai másolás" és a „tartalmi utánzás" között. Az NSZK gyakorlatában a nem szabadalmazott eredeti termékek (de nem a tucatáruk) szolgai, különösen azonos másolata ellen a tisztességtelen verseny elleni törvény 1. §-a generálklauzulája alapján nyújtottak oltalmat. Az utánzást tisztességtelen, szolgai másolásnak tekintették, ha a „direkt" átvétellel másolt áru jellegzetes, eredeti, illetve átlagon felüli színvonalú műszaki áru volt, illetve ha a másolás más jó hírnevének kihasználását jelentette. A „szolgai másolás" tilalma tehát nemcsak az áru külső vonásaira, az ún. „Ausstattung"-ra és az árujelzők átvételére, az „alaki szolgai másolásra" terjedt ki, hanem némileg elmozdult az átlagon felüli műszaki tartalom „egy az egyben" való utánzása, direkt reprodukciója elleni védelem irányába is, ha az az eredeti alkotás elsajátítását jelentette lényeges költségek vagy kockázatok nélkül. Ebbe az irányba mutatott a gyakorlatnak a „sztár termékekkel" kapcsolatos áruhamisítások elharapózása miatti szigorodása is. A 80-as években ugyanis a nyugati piacokat is elárasztották főként Távol-Keletről a jól ismert árucikkek, mint a Rolex, Cartier, Longines órák utánzatai és egyéb hamisítványok. A 80-as évek elején már évi 50 milliárd DM értékben jelentek meg ezek a kalózáruk az EGK országaiban. (Ez lényegében az áruk fejlettségének is mutatója, hiszen csak a sikeres árut utánozzák.) Az NSZK Szövetségi Legfelsőbb Bírósága az 1984. évi „Tchibo/Rolex" döntésben mondta ki, hogy valamely termék presztízsértékének egy olcsóbb, kvázi-azonos áruval való kihasználása önmagában tisztességtelen versenynek minősül.16 Napjainkban azonban az integrált áramkörök amerikai rendszerű jogi szabályozása kapcsán az EGK országaiban is megjelent a mérnöki visszafejtés koncepciója, amely várhatóan teret nyer az üzleü titokvédelem, illetve a szoftveroltalom körében is. 11) Az üzleti titokvédelem (know-how-oltalom és az áruhamisítás elleni küzdelem) kérdései integrációs szinten is megjelentek az EGK-ban. Az Európai Gazdasági Közösség Bizottsága 1988. november 30-án 556/89. számon külön szabályozást adott ki a Római Szerződés 85 (3) cikkének, tehát monopolellenes intézkedésének a know-how licenciaszerződésekre való alkalmazásáról, a knowT-how-oltalom által nyújtott de facto monopolhelyzet „kordában tartásáról".17 A szabályozás preambuluma arra utal, hogy mivel a nem szabadalmazott, köznapi szóhasználattal „know-how"-nak nevezett ismeretek gazdasági jelentősége növekszik, és azok átadása gyakran irreverzibilis folyamat, a nagyobb jogbiztonság igénye megköveteli a know-how-szerződések versenyjogi státusának tisztázását annak érdekében, hogy bátorítsák a műszaki ismeretek szélesebb körű elterjesztését a Közösségen belül. A szabályozás szerint a know-how a műszaki ismeretek olyan halmaza, amely titkos, jelentős és megfelelő formában azonosított. A titkosság negatív oldalról azt jelenti, hogy' az ismeret egészében nem 125
