Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
III. fejezet. Az iparjogvédelem funkciói a piacgazdasági innovációs folyamatokban, és helye az állami innovációs stratégiákban
fakadó hierarchikus rendet, az individualizmus helyett az emberi kapcsolatokban a hagyományok által kialakított szolidaritásérzést, perek helyett a békéltetést részesíti előnyben. A japán innovációs filozófia alapja az állandó javítási folyamat, az individualizmus helyett a team munka, a piacokra való bejutás olcsó műszaki árukkal, majd azok értékének növelése a permanens javítás során. Az innovációs képletet a QCDM betűkkel foglalják össze (quality = minőség, cost = költségcsökkentés, design = a termék és eljárás javítása, marketing = versenyképes piacravitel). A munkahelyeken alapított minőségi körök („Quality Circles") 5-10 alkalmazott részvételével rendszeresen megbeszélik a termelésben felmerülő problémákat, és megpróbálnak rá megoldást találni. Míg a minőségi körök csoporttevékenységet jelentenek, az alkalmazotti javaslati rendszer („Suggestion System") az egyéni kreatív erőfeszítéseket ösztönzi anyagi és más elismeréssel. A feltalálók kitüntetései között különösen nagy tekintélyt élvez a császári család bíborszalagja és kék szalag érme. A japán innovációs stratégia - a permanens javítás mellett - egy új elemmel gazdagodott napjainkban: az alaptudományi kutatásoknak, mint az innováció forrásainak támogatása, erőteljes fejlesztése került előtérbe.24 3-§ AZ IPARJOGVÉDELEM HELYE A KIALAKÍTANDÓ MAGYAR INNOVÁCIÓS STRATÉGIÁBAN 12) Az elmúlt társadalmi rendszer működőképtelenségének - sok egyéb mellett - számos empirikus látlelet által tükrözött egyik döntő oka az volt, hogy nemcsak nem tudta rendszerébe beépíteni és kezelni az innovációs folyamatokat, hanem a kontrainnovativ körülmények blokádjával torlaszolta el azok útját. Az innovációs folyamatok legalapvetőbb akadályozó tényezője a gazdasági kényszer és ösztönzés alacsony szintje, a rendszernek, a tulajdonosi érdekek és a piaci verseny hiányából eredő diszfunkciója volt. A vállalati gazdálkodásnak tulajdonképpen nem volt igazi tétje, a gazdálkodó szervezetek hosszú ideig egyáltalán nem juthattak csődbe, nem mehettek tönkre, és a gazdaságtalan vállalatok felszámolása is inkább csak elvi, és ritkán realizálódó lehetőség volt. A műszaki fejlesztés elhanyagolásából a vállalatoknak komoly baja nem támadt, és ez a tapasztalat a vállalati közgondolkodásba is beépült. A szabályozás imaginárius, tulajdonos nélküli vállalatok fantom érdekeltségére épült. Az áttekinthetetlen és torz árrendszer lényegében elfedte a vállalati gazdálkodás hiányosságait és egyben el is különítette a vállalatot a valóságos piaci viszonyoktól. A vállalat nem piacorientált, hanem a piacnál kiszámíthatatlanabb sza100