Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
várt hatása, hogy az ötvözet az ízlésidegekre közömbös, a műfog anyagát nem színezi és a szájbaktérium flórájára hatástalan, így alkalmas a drága nemesfémek pótlására. h) A többszörözés Többszörözésnek tekintjük azt, amikor ugyanazon ismert intézkedést, elemet, ugyanazon megoldás keretében egymás mellett vagy egymást követően ismételten (többszörösen) alkalmazunk, azaz amikor egy megoldást egyazon (ismert) elem számszerű szaporításával, többszörözésével hozunk létre. Az ilyen jellegű megoldások a gyakorlatban ritkán járnak többlethatással, ezek a megoldások rendszerint nem szabadalmazhatok, mivel ezen megoldásokhoz fűződő hatások a többszörözésből természetszerűen adódnak, annak függvényében megtöbbszöröződnek. A szakember szaktudásának figyelembevétele alapján nem tekinthető újnak az a melegítőtest, amelynél a melegítőhatás növelése céljából az eddig ismert 5 elem helyett 10 melegítőelemet alkalmaznak. Ugyancsak nem új az az impregnálási eljárás sem, amely akként fokozza az anyagok vízhatlanságát, hogy a korábban ismert impregnálóeljárás egyes fázisait periodikusan megismétli. Mint az a példákból is egyértelműen kitűnik, a megoldásokhoz fűződő hatások a többszörözés számától függően előre várhatók, számíthatók. i) Az ekvivalencia Általában nem tekinthető újnak a találmány, ha az ismert berendezés egyes elemeinek más olyan elemekkel való helyettesítését tartalmazza, amelyek a helyettesített elemmel (elemekkel) azonos funkciót töltenek be. Ugyanis szakember számára természetes és minden újszerűséget nélkülöz az a körülmény, hogy az azonos rendeltetésű elemeket az igényeknek és a körülményeknek megfelelően helyettesíteni lehet. így nem lehet újnak minősíteni azt a megoldást, amely egy berendezés mechanikus hőmérsékletmérője helyett termoelemes hőmérsékletmérőt, vagy egy fogaskerekes forgásátvivő szerv helyett egy dörzskerekes forgásátvivő szervet javasol. j) A téves szakmai előítélet legyőzése Újnak kell tekinteni azt a megoldást, amelynél az egyes intézkedések valamilyen téves szakmai nézetet, vagy előítéletet küzdenek le. A téves szakmai előítélet legyőzése során szakértő a szakpublikációból nem meríthetett olyan útmutatást, amelynek alapján a megoldáshoz eljuthatott volna, sőt figyelmét az helytelen irányba terelte. Természetesen a téves szakmai előítéletet legyőző megoldás nem pusztán a már „ismert rossz” — és így szakkönyvek által nem javasolt — megoldást 77
