Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
Ha a korábbi gyakorlatbavételt titoktartásra nem kötelezett személyek (bárki) minden megkötöttség, nehézség nélkül megismerhették, akkor az újdonságrontó. Nem tekinthető azonban nyilvánosnak az olyan gyakorlatbavétel, amely során a konkrét megoldás bárki által való megismerhetősége korlátozva van (pl. egy atomreaktorhoz épített turbógenerátor szerkezete). Általában nem lehet nyilvánosságra hozottnak tekinteni az üzemen belüli gyakorlatbavételt, mivel rendszerint az üzemen belüli megoldásokat nem tekintheti meg bárki (személyi válogatás nélkül). Kivételes esetben viszont, ha az üzem jellege olyan (pl. útépítő üzem, ezen belül útépítés; mezőgazdasági üzem, ezen belül mezőgazdasági terület), hogy az ott megvalósított megoldásokat bárki minden nehézség, megkötöttség nélkül megismerheti, az üzem területére való belépés nem ütközik akadályba, akkor ezen üzemben megvalósított gyakorlatbavételt nyilvánosságra hozottnak kell tekinteni. Nyilvános kiállításon történő bemutatás nem újdonságrontó, ha pl. a kapcsolási elrendezéseket, technikai megoldásokat zárt dobozú műszerben mutatják be. Akkor sem újdonságrontó a nyilvános bemutatás (kiállításon, kereskedelmi forgalomban), ha a találmányt a késztermék alapján nem lehet reprodukálni (analizálhatatlan termék). Ez az eset többnyire a vegyipari találmányoknál fordul elő. 1.2.3.1.4. Az újdonság-követelmény egyes gyakorlati szempontjai A szabadalomjogi értelemben vett újdonság-fogalom tartalmának — az előbbiekben vázolt — legáltalánosabb megközelítésén túl az egyes konkrét ügyek elbírálásához számos további részletkérdés tisztázása is szükséges lehet. Ezek a jogalkalmazási kérdések egyrészt az újdonság fogalmának szubjektív oldalával, vagyis azzal kapcsolatosak, hogy a „szakember” ismeretanyagának zsinórmértékét hol kell megvonni, hol van a határa annak a tudásnak, amit a szakembertől a technika állásához képest el lehet várni. A másik főbb kérdéscsoport pedig azzal függ össze, hogy a vizsgálatra kerülő ügyek újdonságának megítélése lényegesen eltérő problémát és szempontokat vethet fel, attól függően, hogy a találmány teljesen új (ún. úttörő jellegű), vagy pedig már ismert elemekből tevődik össze, s ez utóbbi esetben is melyik további típushoz sorolható. A továbbiakban — a teljesség igénye nélkül és elsősorban gyakorlati oldalról megközelítve — az újdonság értékelésének ezekkel a kérdéseivel foglalkozunk. a) A szakember A nyilvánosságra jutott ismertetés a Szt. 2. §-a értelmében csak akkor tekinthető újdonságrontónak, ha az ismertetés tartalmilag legalább olyan mértékű, hogy annak alapján szakember a megoldást megvalósíthatta. Mint azt a Szt. 2. §-ához fűzött miniszteri indokolás is tartalmazza, az 72
