Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
Ez a tétel a szabadalmi rendszer fontos vonására mutat rá. A nyilvánosság informálásának szempontja már a szabadalmi jog történeti forrásainál is megtalálható. Erre mutat a „patent'" szó eredete is. amely a találmányi leírást közzétevő királyi „nyílt levelekre" („litterae patentes”) vezethető vissza. E szempont jelentősége különösen megnőtt napjainkban a szabadalmi információ egyre fokozódó szerepe következtében. A szabadalom társadalmi-gazdasági funkciójára a leginkább az ösztönzési elmélet mutatott rá. amely szerint a szabadalom engedélyezésének célja a tudomány és a technika haladásának előmozdítása (az USA Alkotmányának 18. cikke). Az ösztönzés eredetileg az egyéni feltalálónak szólt. ,.A szabadalmi rendszer a tehetség tüzéhez az érdek olaját adta.” — mondta Lincoln. Napjainkban a szabadalmi jog alapvető funkciója az innovációs tőkebefektetések védelme. A szabadalom ugyanis — amint azt a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara határozata megállapítja — „lehetőséget ad a találmányok kifejlesztésével kapcsolatos befektetések megtérülésére, amíg azok kereskedelmileg kifizetődővé válnak, továbbá ösztönzést ad az új termékekkel és eljárásokkal összefüggő tőkebefektetésekhez, amelyek nem lennének kifizetődők, ha egyidejűleg mások is vállalkoznának rá”. Az ösztönzési elmélettel függ össze a szabadalom versenyeszközként, illetve a belső viszonyokban a szolgálati találmányok feltalálói díjazási jogcímeként (bizonylataként) való funkcionálása is. Az említett elméletek rámutatnak a szabadalom funkcionálásának különböző oldalaira, ezért mindegyiknek van bizonyos megalapozottsága. 1.2.3.1. A szabadalmazható találmány 1.2.3.1.1. Általános fogalom Ahhoz, hogy a megoldás szabadalmazható legyen, az elsőbbség időpontjában meg kell felelnie az újdonság, a haladó jelleg, a műszaki jelleg és a gyakorlati alkalmazhatóság kritériumának. Bármelyik szabadalmazhatósági feltétel hiányzik is, a megoldás nem szabadalmazható. A találmány fogalmát a törvény nem adja meg. Találmánynak lehet tekinteni a feltalálásnak (nem a felfedezésnek) nevezett tevékenység eredményeként előállt, szokásostól eltérő, ötletes, műszaki vonatkozású szellemi alkotást. Bizonyos egyszerűsítéssel azt lehet mondani, hogy a találmány maga a műszaki alkotás, a szabadalom pedig az ezt védő jog. Tehát a felfedezés nem találmány. mivel nem alkotás, mert valamely a természetben létező ténynek, illetve törvényszerűségnek a felismerése — tehát a felfedezés —, nem tartalmazza a felismerés gyakorlatbani alkalmazását. 69
