Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)

II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere

1.2.2. A szellemi javakra vonatkozó birtokhelyzet védelme

1.2.2.1. A know-how jogi oltalma

a) A know-how oltalom tárgya

A know-how — mint sokrétű, összetett, fejlődő jelenség — nem annyira definiálható, mint különböző oldalakról, főbb elemein keresztül írható körül.

Mindenekelőtt különbséget kell tenni a know-how és a know-how jogi oltalma között, amelyek mint a találmány és a szabadalom más fogalmi síkba tartoznak.

A know-how maga az áruként szereplő ismeret, amelynek körébe tartozhat találmány is, a know-how jogi oltalma viszont jogi jelenség, mint a szabadalmi oltalom.

A know-how-nak a műszaki-gazdasági gyakorlatban és a nemzetközi forgalomban kialakult lényegadó jellemzői az alábbiak:

— ismeret, amely

— a gyakorlatban alkalmazható,

— korlátozottan hozzáférhető,

—- másra átközvetíthető, átadható.

A know-how alapvető vonása hogy ismeret, információ, tehát intellektuális, eszmei, szellemi szubsztancia, amely megjelenhet maradandóan rögzítve dologi hordozókban (dokumentációk, fényképek, rajzok, mágnesszalagok, mikrofilmek stb.), és tárgyi formába nem foglalt módon (szóbeli vagy vizuális közlésben, a fejekbe és mozdulatokba való átvitelt szolgáló betanításban stb.).

Az ismeret rendszerint műszaki (az agrotechnikát is beleértve), gazdasági, szervezési jellegű, de lehet egyéb (pl. kereskedelmi, üzleti, sőt biológiai, orvosi, pedagógiai) karakterű is. Az ismeret alapulhat nevesített szellemi alkotáson (pl. találmányon, újításon, szerzői művön), de az esetek egy részében a know-how alkotójának individualizálása, „szerzősítése” nehéz, mivel a felgyülemlett kisközösségi ismeretek, tapasztalatok halmaza mögött kollektív kreativitás, számos szakember elválaszthatatlanul összefonódó, egymásba szövődő csapatmunkája húzódik meg.

A know-how-nak minősülő ismeret árujellege, tudásvagyon minősége tulajdonságaiból következik: használati értéke főként szellemi tőkeként való gyakorlati alkalmazhatóságából ered, értékének forrása pedig alapvetően az, hogy korlátozottan hozzáférhető, a közkincstől elkülönülő ismeret. Másra átközvetíthetősége, átadhatósága adja meg a know-how forgalomképességét, amely pl. egy személyhez tapadó készség, ügyesség, tehetség, adottság esetén nem áll fenn. Az átközvetítés főként az információvagyon átadásának jogi kereteit adó knowhow szerződésben történik, de megjelenhet más, főként szellemi (pl. szakértői) szolgáltatások, illetve szellemi árucsere, kooperáció részeként is, termelőeszközökhöz kapcsoltan mint „intellektuális tartozék”.

58