Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)

VI. fejezet - 4. Iparjogvédelmi oktatás. Az iparjogvédelmi szakértői tevékenység

figyelembevételével, amelynek gerincét nem a jogi képviseleti munka, hanem a gazdálkodó szervezeteknél jelentkező komplex (jogi, gazdasági, informatikai) iparjogvédelmi feladatok ellátása képezik.

Ilyen módon a korábban főként csak képviseleti jellegű szabadalmi ügyvivői munka tartalma is továbbfejlődik, gazdagodik e képzési forma keretében.

A felsőfokú iparjogvédelmi szakképzés jelenlegi formája 1980-ban alakult ki. Az azóta eltelt idő alatt 34 tanfolyami csoport kezdte meg tanulmányait.

1982—1989. január 1. között 450 fő szerzett felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítést az alábbi részletezés szerint:

1982

55 fő

1983

45 fő

1984

65 fő

1985

73 fő

1986

60 fő

1987

66 fő

1988

86 fő

1980 óta az alapfokú tanfolyamokon 1931 fő, a középfokú tanfolyamokon 1850 fő szerzett szakképesítést.

A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán

1988-ban végeztek először mezőgazdasági innovációs és iparjogvédelmi szakmérnökök és szaküzemmérnökök. Összesen 18 fő végzett, ebből 14 fő szakmérnöki és 4 fő szaküzemmérnöki végzettséget kapott.

4.3. Az iparjogvédelmi szakértői tevékenység

Az Országos Találmányi Hivatal elnöke az iparjogvédelem szakterületére ad szakértői tevékenységre jogosító engedélyt.

Az Országos Találmányi Hivatal elnökének a 24/1971. (VI. 8.) Korm. rendelet alapján kiadott 7/1982. (SzK 6.) utasítása szabályozza az iparjogvédelmi szakértői tevékenységet.

Az iparjogvédelmi szakértő különösen a következő kérdésekben ad szakértői véleményt:

— a műszaki szellemi alkotások és árujelzők hazai és külföldi jogvédelme, hasznosítása és forgalma;- az iparjogvédelmi vonatkozású műszaki-gazdasági számítások és értékelések;

— az iparjogvédelmi dokumentációs és információs kutatások és vizsgálatok.

Az iparjogvédelmi szakértő működési jogosultsága nem terjed ki

549