Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)

II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere

1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere

1.1. Az iparjogvédelem fogalma és jelentősége

Az iparjogvédelem vagy más néven ipari tulajdon („industrial property”) nemzetközileg kialakult és alkalmazott jogi-gazdasági-kereskedelmi fogalomkör, amelynek körébe a piaci áru szellemi értékkomponenseit védő jogintézmények tartoznak.

A szabadalom és a know-how oltalom az áru szellemi tartalmát adó találmányt és egyéb műszaki-gazdasági-gyakorlati ismeretet, az ipari mintaoltalom az áru külső kialakítását, a védjegyek és egyéb árujelzők oltalma pedig a hírnévhez, goodwillhez tapadó, az értékesítést előmozdító piaci bizalmat, pozitiv fogyasztói értékítéletet védik az ellen, hogy mások jogtalanul elsajátítsák, bitorolják, lerontsák. Az iparjogvédelmi jogterület alapvető vonatkoztatási pontja tehát a piaci áru, tárgyai pedig az annak különböző strukturális szintjein elhelyezkedő, illetve azokhoz kapcsolódó szellemi értékkomponensek. E szellemi értékkomponenseknek a piaci áruként megjelenő dologi hordozóban (termékben) való tárgyiasulási képessége teremt gazdasági fedezetet ahhoz, hogy szellemi javakként önállóan is forgalomképesek legyenek, árupotenciállal rendelkezzenek.

E szellemi értékek tőkeértéket képviselnek, mivel

nem szorulnak újratermelésre, ezért értéküket nem a ráfordítások, az előállitás költsége, hanem a várható hozam, jövedelem(többlet) határozza meg;

magas a kockázattartalmuk; piaci siker esetén kiemelkedő a hozam, sikertelenség esetén a ráfordítások sem térülnek meg;

— a ráfordítás és a megtérülés között jelentős a fáziskésés, aszinkronitás, mivel a megtérülés nem a ráfordítással egyező termelési periódusban, hanem hosszabb időszak alatt jelentkezik;

— a szellemi érték elvileg korlátlan mértékben, többször, több helyen is bevezethető; saját hasznosítás mellett önállóan szellemi termékként is értékesíthető, többszörösen is; fizikailag nem, csak erkölcsileg amortizálódhat.

A fenti jellemzők miatt a szellemi értékek, eszmei javak az innováció alapvető forrásaiként meghatározó jelentőségűek az erőforrás-felhasználás csökkentése, az áru értéke, használati értéke, árkialakítása, a beruházott tőke gyorsabb

51