Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
I. fejezet - 2. Jogi ismeretek
ha a tagja a tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, hasonló a munkáltató felelőssége az alkalmazottja károkozásáért. A technikai fejlődés különleges kárforrásokat teremtett: a veszélyes üzemeket, az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységeket. A speciális kárforrások az általánostól eltérő jogi kárfelelősségi szabályozást igényelnek és ezek lényege, hogy aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat (pl. gépi erővel működő szerkezeteket üzemeltet, elektromos berendezéseket, vezetéket tart fenn, mérgező vagy robbanó anyagokat gyárt, tárol, felhasznál, vegyszerez), az az ebből másnak származó kárát az üzembentartói minőségéből következően csak akkor nem köteles megtéríteni, ha a károkozást bizonyítottan külső elháríthatatlan ok (erőhatalom, a károsult elháríthatatlan magatartása) idézte elő; továbbá nem kell megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a károsult önhibájának a következménye. A fokozott veszélyes tevékenységre alapított kártérítési igény három év alatt évül el. b) A jogalap nélküli gazdagodás A vagyoni kapcsolatokban olykor indokolatlan vagyoneltolódás történik és ezt sem a szerződésre, sem pedig a kártérítésre vonatkozó szabályok alapján helyrehozni nem lehet. Az ilyen helyzetek rendezésére szolgálnak a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésére vonatkozó szabályok. A másnál jelentkező vagyoni előnyt az követelheti magának vissza, akinek a rovására történt a gazdagodás. A visszakövetelés általában csak akkor lehetséges, ha a vagyoni előny még nem enyészett el. Az életfenntartást szolgáló és arra fel is használt juttatást visszakövetelni nem lehet. 23.6.7. Öröklési jog Az ember halálával a jogképessége megszűnik, a vagyoni jellegű jogai és kötelezettségei (a hagyatéka) — mint egész — külön elfogadás vagy bármely más cselekmény nélkül átszállnak az örökösére, aki ezáltal lényegében abba a helyzetbe kerül, mint amilyenben az örökhagyója volt. Örökölni végintézkedés (végrendelet, öröklési szerződés) alapján lehet, vagy a törvény rendelkezése szerinti módon (törvényi öröklés). Öröklési szerződést élők köthetnek, ebben az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet örökösévé teszi, az viszont vállalja az örökhagyó haláláig történő tartását. A végrendeleti öröklés során az örökhagyó halála esetere a vagyonáról vagy annak egy részéről egyoldalúan rendelkezik (formái: a közvégrendelet, az írásbeli magánvégrendelet és kivételesen a szóbeli végrendelet). Végakaratában az örökhagyó egy vagy több örököst nevezhet, valamely vagyontárgyat hagyományként is juttathat, különböző meghagyásokat tehet. Ha a végrendelkezés folytán az örökhagyó leszármazol, házastársa, szülei nem, vagy nem kellő mértékben örökölnének, akkor 42
