Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
Néhány példa a bíróság előtti gyakorlatból a Legfelsőbb Bíróság által hozott egyes határozatokra utalva: A kérelmező „siló-elem”-re kapott ipari mintaoltalmat. Az ellenérdekű fél által indított eljárás alapján az oltalom megsemmisítésre került. A megsemmisítés indoka az volt, hogy még a mintaoltalmi bejelentést megelőzően az ellenérdekű félnek olyan nyilvánosságra hozott újítása volt, mely megjelenési formájában ugyanolyan volt, mint az utóbbi ipari mintaoltalmat nyert „siló-elem”. Mind a Fővárosi Bíróság, mind a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező megváltoztatási kérelmét, mert az ipari minták oltalmáról szóló Tvr. 1. §-ának (1) bekezdésében meghatározott újdonságot igénylő feltétel a kérelmező oldaláról hiányzott. Szolgálati minta díjazásával kapcsolatos egyik ítéletében helyesen szögezte le a Legfelsőbb Bíróság azt, hogy csak a már bekövetkezett értékesítések után illeti meg — szerződés hiányában — díjazás a minta szerzőjét, a jövőbeni értékesítések után előre nem állapítható meg a díj. Egy mintabitorlási perben a jogosult természetes személy egy ideig a rendelkezésre álló jogát úgy hasznosította, hogy az ipari minta felhasználásának jogát egy szövetkezetnek átengedte. Miután tárgybani szerződése megszűnt, a jogosult az ipari minta hasznosítására egy harmadik természetes személynek kizárólagos jogot engedélyezett. A kizárólagos hasznosítási jogot szerző a szerződés értelmében engedélyezhette másoknak is az oltalom alatt álló minta hasznosítását. Ezen jogok birtokában a kizárólagos jogot szerző a korábban hasznosító szövetkezettel tárgyalásokat kezdeményezett a hasznosítás engedélyezése tárgyában, de megegyezés hiányában szerződés köztük nem jött létre. A kizárólagos hasznosításra jogosult ezután pert inditott a gyártást most már engedély nélkül folytató szövetkezet ellen, és sikerrel kérte keresetében az alperest mint az ipari mintaoltalom megsértőjét a jogsértés abbahagyására, a további jogsértéstől való eltiltására és kártérítés fizetésére kötelezni. A döntés érdemi részét illetően mind a Fővárosi, mind a Legfelsőbb Bíróság álláspontja, indokai azonosak voltak. Egy másik bitorlási perben a jogvita lényege a következő volt: a felperes állítása szerint az alperes által hasznosított termék (tubustartó) külső megjelenési formájában csupán jelentéktelen mértékben tért el az oltalom alatt álló felperesi ipari mintától (tubustartótól). A mintaoltalom megsértését az a hasonlóság okozza, amely a kétféle csomagolási megoldásban mutatkozik, vagyis, hogy mindkét tubustartó áttetsző burkolattal, a két tubus és ragasztó kenésére szolgáló műanyag kanál praktikus tartását biztosító módon és ezek formáihoz megfelelő kidomborítással igazodó kivitelezésben készült, mindezek eredményeként a mintabitorlás bekövetkezett. Mind a Fővárosi, mind a Legfelsőbb Bíróság elutasította a keresetet. A Legfelsőbb Bíróság nyomatékosan utalt arra, hogy ipari mintaoltalomban az ipari termék külső formája részesülhet csak. az oltalom terjedelmét pedig a mintaoltalmi lajstromban elhelyezett fényképből. 182
