Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
benyújtott korábbi elsőbbségű bejelentésben megjelölt szerzőségi arányt kell irányadónak tekinteni. Az elbírált esetben az OTH-hoz benyújtott bejelentés a feltalálók szerzőségi és ezzel azonos mérvű — igényjogosultsági arányát feltüntette. A felperes keresete egyrészt a megtett bejelentésben feltüntetett szerzőségi arány bírósági úton való megváltoztatására irányult, másrészt annak a megállapodásnak a megtámadására, amelyben az érintett feltalálók a szabadalomból eredő vagyoni követeléseik egymás közötti felosztását rendezték. Az irányadójogi helyzetet teremtő bejelentési nyilatkozat szerint a találmányt a felek közösen alkották, meghatározott (egymástól eltérő) szerzőségi arányban. A felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az ő szerzőségi részaránya a bejelentési arányoktól eltérően nagyobb, vagy éppen kizárólagos. A perben megvizsgált adatok azonban nem adnak következtetési alapot arra, hogy a találmány közös megalkotásában a felperes a bejelentési aránytól nagyobb mérvben vagy éppen kizárólag vett részt. Téves a felperesnek az az érvelése, hogy az alperesek tevékenysége csupán a találmánnyal elérni kívánt cél, illetőleg feladat kitűzésében, feltevésében nyilvánult meg, ezzel szemben ő volt az, aki gyakorlatban megvalósítható konstrukciót kísérletek útján létrehozta és kivitelezte. Helyesen mutatott rá az első fokú bíróság az ítélete indokolásában, hogy a találmány lényegéhez tartozó alapgondolat megalkotása nem választható el az alperesek tevékenységétől. Ez pedig több mint a feladat, illetőleg a cél kitűzése: ez a megoldás elvi megfogalmazása, amelyhez alkotó módon társul a gyakorlati kivitelezéshez szükséges kísérletező, fejlesztő tevékenység. Rendelkezésre álló adatok, a bejelentést megelőző újítási iratok, a szakértői vélemény alapján tehát az alperesek alkotó részvétele nem zárható ki, és nincs kellő alap annak a részaránynak a megváltoztatására sem, amelyet a felek a találmányi bejelentés megtételekor maguk határoztak meg. A Pp. 164. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a bizonyítatlanság következményeit a felperesnek kell viselnie. A vagyoni részesedés tekintetében a feleknek joguk volt a szerzőségi aránytól eltérő mértéknek szerződésben való meghatározására is. Helyes az első fokú bíróság érvelése a vagyoni részesedésről szóló szerződés megtámadása kérdésében is. Nincs adat arra, hogy a felperes az alperesek által okozott vagy felismert tévedésben volt a szerződéses nyilatkozat megtételekor (Ptk. 210. §). 157
