Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
tatlan hatályú írásbeli nyilatkozattal a védjegyoltalomról lemondhat. Ha a lemondás másnak jogszabályon, hatósági határozaton vagy szerződésen alapuló jogát érinti, a lemondás csak az érintett hozzájárulásával hatályos. A használat hiánya miatt az oltalom megszűnése nem állapítható meg, ha a védjegyjogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja. A védjegy törlését — keletkezésére visszaható hatállyal — el kell rendelni, ha a védjegy elsőbbsége időpontjában nem volt oltalmazható. Ha a lajstromozás óta öt év már eltelt, és a védjegy a tényleges használat folytán ismertté vált, a védjegy törlésének csak azon az alapon van helye, hogy használata jogszabályba vagy társadalmilag elfogadott erkölcsi szabályba ütközik. Ha a törlési ok csak a védjegy árujegyzékének egy részével kapcsolatban áll fenn, az árujegyzéket megfelelően korlátozni kell. A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak — a jogszabályok keretei között — kizárólagos joga van arra, hogy a védjegyet az árujegyzékben szereplő árukkal kapcsolatban használja, illetve használatára másnak engedélyt (licenciát) adjon. Védjegyhasználat a védjegy alkalmazása az árun, csomagolásán, továbbá hirdetés és üzleti levelezés során (BH 1983/5/193.). A kereskedelmi név (cégnév) szintén fontos tárgya az iparjogvédelemnek. Míg a védjegyek a vállalat egyes áruit vagy szolgáltatásait különböztetik meg, a kereskedelmi név az egész vállalatot azonosítja, és annak mint egésznek a reputációját és goodwilljét képezi. Ennek megfelelően a kereskedelmi név jelentős eszmei érték a vállalat számára, amely ezért érdekelt annak oltalmában, és a fogyasztók is érdekeltek, hogy védve legyenek a félrevezető használat ellen. Több országban mód van a kereskedelmi nevek (cégnevek) regisztrálására, illetve a védjegybe foglalására. A cégoltalom alapvető vonása, hogy megakadályozható a kereskedelmi név vagy a vele összetévesztésig hasonló név más vállalat általi jogosulatlan használata. A magyar szabályozásban a Ptk. 77. § (3) bekezdése szerint a jogi személy nevének különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek. A névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ. A cég és fióktelepe nyilvántartására a bíróság cégjegyzéket vezet, amely hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását, illetőleg azok változását; a cégjegyzék — ha jogszabály kivételt nem tesz — nyilvános. Nem vehető figyelembe, ha harmadik személy arra hivatkozik, hogy a cégjegyzékben feltüntett valamely adat, jog vagy tény fennállásáról nem tudott. A bejegyzést kérő — a jóhiszemű személyekkel szemben — nem hivatkozhat 117
