Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
ló jellemzők a döntök, bizonyos fokú eltérések nem elégségesek a különbözőség megállapítására. Külön kérdés az áruk hasonlósága. A relatíve kizáró rendelkezés alkalmazásában az áruk akkor hasonlók, ha közös rendeltetésük vagy egyéb műszaki, gazdasági vagy értékesítési jellemzőik alapján a vásárlók arra következtethetnek, hogy előállítójuk vagy forgalomba hozójuk ugyanaz a vállalat (BH 1984/4/ 146.). A törvény rendelkezéseinek sérelmével nem lehet védjegyoltalmat szerezni a korábbi védjegyjogosult hozzájárulásával sem (pl. ha ez nem hárítja el a fogyasztóvédelmi szempontból megengedhetetlen megtévesztést); szabadalmazott növény- vagy állatfajta neve, amely mint fajtanév a kérdéses fajtára nem sajátítható ki. A fajtanév azonban védjeggyel összekapcsolva is használható. A védjegyoltalom általában használat vagy regisztráció (lajstromozás) útján szerezhető meg. Azokban az országokban, ahol a védjegyoltalom megszerzésének jogi alapja a használat, rendszerint van mód a jogbiztonság és a bizonyítás érdekében a „megerősítő” regisztrációra (ezt jelölte eredetileg a körbezárt (§)), illetőleg egyes országokban (pl. USA) már a használat szándéka esetén is a lajstromozásra. Olyan országokban is azonban, ahol a védjegyjog megszerzésének az alapja a regisztrálás, a megjelölés használat révén való birtoklása bizonyos keretek között jogi védelemben részesül. így pl. a titokvédelem kiterjed a titokban tartott védjegytervre, a tisztességtelen versenytörvények pedig általában védelmet nyújtanak az olyan jellegzetes megjelölések jogosulatlan utánzása, „szolgai másolása” („slavish imitation”) ellen, amelyek a használat következtében a piaci köztudat szerint meghatározott cég áruihoz vagy szolgáltatásaihoz fűződnek, és erre más oltalmat nem szerezhet. A védjegyoltalmat az erre illetékes állami hatóságnál (szabadalmi, védjegy-, iparjogvédelmi hivatalnál) lehet bejelentés megtételével igényelni, megjelölve a védjeggyel megjelölni kívánt áruk vagy szolgáltatások jegyzékét is. Csaknem általános követelmény ugyanis, hogy a védjegyoltalom meghatározott árujegyzékhez kötött, amellyel kapcsolatban a használat vagy a használati szándék megállapitható. Egyes országokban (pl. Anglia) van lehetőség egy ismert védjegyhez hasonló megjelölések ún. defenzív védjegyként való lajstromozására is olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyeken használni nem kívánják, de ki akarják zárni, hogy az ismert védjegyet más eltérő árujegyzékre lajstromozza. A védjegy tehát csak áruval (szolgáltatással), illetve vállalattal együtt képzelhető el. (Ez fordítva nem igaz: vállalat, áru lehet védjegy nélkül, mivel annak alkalmazása nem kötelező.) A vállalat neve és a termékvédjegy azonos lehet (pl. TAURUS), de egy vállalatnak lehet több védjegye is (pl. a TAURUS Gumiipari Vállalatnak a „TAURUS”, „TAURUS” Bika ábra, a „PALMA”, „EMERGE” védjegyei), de a cégnév és a védjegy el is válhat egymástól (pl. MEDIKÉMIA Szövetkezet „PREVENT” védjegye). 114