Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
szabálytól eltérően az alperes gyártóra hárul, neki kell kimentenie magát annak bizonyításával, hogy nem a szabadalmazott eljárással állította eló' a terméket. Ha az alperes bizonyítja, hogy a termék előállítására más eljárás már ismeretessé vált, a bizonyítási teher az ismertté válás utáni időszakra a felperes szabadalmast terheli, vagyis érvényesül az általános szabály. A hasznosítási módok részben önállóak, részben összefüggenek. Önállóak annyiban, hogy a szabadalmi oltalom megsértését jelenti az is, ha valaki a hasznosítási módok közül csupán egyet valósít meg, pl. a találmány tárgyát belföldön csak gyártja, de külföldön hozza forgalomba, vagy pl. a külföldön gyártott terméket, amely a találmány szerint készült, belföldön csak forgalomba hozza, vagy használja. A hasznosítási módok összefüggése azt jelenti, hogy ha valamely hasznosítási mód (pl. előállítás) jogszerű, ez jogot ad olyan további hasznosítási módokra (pl. forgalomba hozatalra és használatra) is, amelyek a jogszerű hasznosítási mozzanatból a gazdasági élet rendes menete szerint folynak. Ez másrészt azt jelenti, hogy a szabadalmas az általa vagy engedélyese által gyártott és forgalomba hozott találmány szerinti termék felhasználójával szemben szabadalmi jogából eredően nem léphet fel. A jogszerűen szerzett (megvásárolt) termék tekintetében ugyanis a szabadalmi jog kimerül, elenyészik, azzal kapcsolatban — külön megállapodás nélkül — a vételáron, illetve a licenciadíjon felül díjkövetelést nem támaszthat. A hasznosítási módok említett összefüggése azonban csak Magyarországon belül érvényes, pl. egy külföldi gyártás lehet jogszerű külföldi szabadalom hiányában, de az így előállított termék Magyarországon csak a szabadalmas engedélyével forgalmazható és használható. A szabadalmast megillető kizárólagos jogokat (hasznosítás és licenciaadás) a törvény pozitív módon fogalmazza meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy' pusztán a szabadalom megadásával a szabadalmas minden esetben fel lenne jogosítva a találmány bármely tárgyának iparszerű gyártására, használatára vagy forgalmazására. A törvény „a jogszabályok keretei között” kitétele arra utal, hogy az ipari vagy kereskedelmi tevékenységhez állami engedély is kell, továbbá egyes termékek termelésére, forgalmazására vonatkozó biztonsági minőségellenőrzési, munkavédelmi, környezetvédelmi stb. előírásokat is be kell tartani, végül a találmány szabadalmazott volta nem jogosítja fel a szabadalmast mások esetleges jogainak megsértésére. Ilyen jog lehet például más ún. gátló szabadalma, amely blokkolja a szabadalmas saját, ún. függő szabadalmának hasznosítását. A szabadalmasnak ezért a saját találmánya hasznosítása esetén is mindig meg kell győződnie arról, hogy másnak nincs-e olyan szabadalmi joga, ami a hasznosítást akadályozza. Ha van ilyen szabadalom, a hasznosításhoz engedélyt kell kérnie, ennek megtagadása esetén az Szt. 22. §-a szerint kényszerengedélyért folyamodhat. 91
