Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
A feltalálót megilleti bizonyos körben a névfeltüntetési jog fordítottja, az anonimitási jog is, vagyis az a lehetőség, hogy neve feltüntetésének mellőzését kérje valamennyi nyilvánosságra kerülő szabadalmi iraton. A szabadalmi bejelentésben minden esetben meg kell jelölni a feltalálót, és a mellőzést akkor is csak maga a feltaláló kérheti, ha nem Ő a bejelentő. A feltaláló a Ptk. szerint felléphet azzal szemben, aki e minőségét kétségbe vonja (pl. sajtóban), vagy a találmánnyal kapcsolatos személyhez fűződő egyéb jogát, pl. feltalálói jó hírnevét sérti. A személyhez fűződő jogokra való hivatkozással a feltaláló a találmány továbbfejlesztését, megváltoztatását nem kifogásolhatja, ez a jog a műszaki fejlesztés kerékkötője lenne. A feltaláló azonban követelheti, hogy nevét csak találmányával és ne annak megváltoztatott, esetleg elrontott változatával hozzák összefüggésbe. A találmány nyilvánosságra hozatalának joga szintén fontos személyhez fűződő joga a feltalálónak. Ő dönthet arról, hogy találmányát a társadalom elé tárja-e. A törvény azért szól csak a közzététel előtti időszakról, mert ha van szabadalmaztatás és ennek során közzététel, a találmány a közzététellel nyilvánosságra jut. A nyilvánosságra hozatal joga ugyan személyhez fűződő, de jelentősen érintheti a találmányból eredő vagyoni jogokat. Egyrészt a túl korai publikálás az újdonságrontás folytán lehetetlenné teszi a szabadalmaztatást, másrészt vannak olyan találmányok (pl. gyártási eljárások), amelyek titokban tartva gazdaságosabban hasznosíthatók. E szoros összefüggés miatt rendelkezik úgy a törvény, hogy a nyilvánosságra hozatal jogát a feltaláló nem csak személyesen gyakorolhatja, hanem azt jogutódnak átengedheti, illetve a jogutódra átszállhat. A Vr. 4. § (3) bekezdése arra utal, hogy a feltaláló nyilvánosságra hozatali joga adott esetben nem korlátlan. Szolgálati találmány esetén a vagyoni jogok, így a szabadalom iránti igény is, a munkáltatót illetik. A tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló jogszabályok, a polgári jogi és munkajogi szabályok egyaránt tiltják a titok jogosulatlan nyilvánosságra hozatalát. Nem vitás, hogy a szolgálati találmány képezhet ilyen titkos megoldást, ezért a bejelentési eljárás rendjén történő közzététel előtt a nyilvánosságra hozáshoz a munkáltató hozzájárulása is szükséges. E tekintetben tehát a feltaláló és a munkáltató kölcsönös függőségben van. Az említett 23/1970. (VII. 4.) Korm. sz. rendelet előírja továbbá, hogy a honvédelmi miniszter engedélye szükséges a nyilvánosságra még nem hozott találmány vagy más hasznosítható műszaki megoldás külföldre juttatásához. Ez egyaránt vonatkozik a magán és a szolgálati találmányokra. Sem a feltaláló, sem a munkáltató nem teheti meg például, hogy engedély nélkül a találmányt első ízben külföldön hozza nyilvánosságra. A rendelet felsorolja azokat az eseteket, amikor az engedélyre nincsen szükség: ha a külföldre juttatás nemzetközi szerződésen vagy 81
