Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
h) A többszörözés Többszörözésnek tekintjük azt, amikor ugyanazon ismert intézkedést, elemet, ugyanazon megoldás keretében egymás mellett, vagy egymást követően ismételten (többszörösen) alkalmazunk, azaz amikor egy megoldást egyazon (ismert) elem számszerű szaporításával, többszörözésével hozunk létre. Az ilyen jellegű megoldások a gyakorlatban ritkán járnak többlethatással, ezek a megoldások rendszerint nem szabadalmazhatok, mivel ezen megoldásokhoz fűződő hatások a többszörözésből természetszerűen adódnak, annak függvényében megtöbbszöröződnek. i) Az ekvivalencia Általában nem tekinthető újnak a találmány, ha az ismert berendezés egyes elemeinek más olyan elemekkel való helyettesítését tartalmazza, amelyek a helyettesített elemmel (elemekkel) azonos funkciót töltenek be. Ugyanis szakember számára természetes és minden újszerűséget nélkülöz az a körülmény, hogy az azonos rendeltetésű elemeket az igényeknek és a körülményeknek megfelelően helyettesíteni lehet. j) Téves szakmai előítélet legyőzése Természetesen a téves szakmai előítéletet legyőző megoldás nem pusztán a már „ismert rossz” — és így szakkönyvek által nem javasolt — megoldást valósítja meg, hanem a szakkönyvek által rossznak tartott értékeket, lépéseket az adott körülményeknek megfelelően egy komplett megoldásba beleépíti. Nyilvánvalóan a téves szakmai előítéletet, nézetet mindig a szakterület legutolsó álláspontja alapján kell megítélni. így nem lehet pl. egy 100 évvel ezelőtt kiadott könyvre hivatkozni akkor, ha az abban ismertetett állításokat már túlhaladta a technika. k) Az alak- és méretváltoztatás Az alak-, méretváltoztatás — hasonlóan az anyaghelyettesítéshez — nem leegyszerűsített módon jelentkezik, hanem az a szerkezeti kialakítások körülírásából hámozható ki; de ezen megoldások lényege mégis az alak-, méretváltoztatásra vezethető vissza. 71
