Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
és az osztrák ipar- és kereskedelemügyi miniszter közös egyetértéssel adták, és ezek a szabadalmak mindkét állam területén érvényesek voltak. Az 1895. évi XXXVII. törvény többszöri módosítással hatályban volt egészen 1970-ig. A módosítások, illetve kiegészítések közül meg kell említeni az 1949-től elfogadott találmányi vonatkozású — az újítási rendeletekkel együtt megjelent — rendeleteket, amelyek számos új vonást hoztak találmányi jogunkba (pl. a szolgálati találmányok feltalálóinak díjazása, 1949 és 1957 között a szerzői tanúsítvány intézménye). Az 1895. évi XXXVII. törvény hozta létre az önálló magyar iparjogvédelmi hatóságot: a Szabadalmi Hivatalt, amely 1920-tól Szabadalmi Bíróság, 1949-től pedig Országos Találmányi Hivatal elnevezés alatt folytatta működését. A gazdaságirányítás új rendszerére való áttérés kapcsán szükségessé vált egész szabadalmi jogunk újraszabályozása, amely az 1969. évi II. törvény és végrehajtási rendeletéi elfogadásával történt meg. E jogszabályok a népgazdaság irányítási rendszerével összhangban és nemzetközi kötelezettségeinket figyelembe véve, a jogrendszerbe szervesen illeszkedve, korszerűen rendezték a találmányok jogi védelmének kérdéseit. A szabályozás alapvető elvei megfelelnek a mai társadalmi-gazdasági feltételeknek és igényeknek is. Napjainkban ugyanakkor — a szerzett gyakorlati tapasztalatokra és a megnövekedett műszaki-gazdasági követelményekre figyelemmel — indokolttá vált ezeknek a jogszabályoknak a továbbfejlesztése. Gazdaságpolitikánk alapvető célkitűzésévé vált a gazdasági hatékonyság növelése, a termelési és a termékszerkezet korszerűsítése, a termelési költségek csökkentése, a minőség és a jövedelmezőség javítása, ezért jelentős mértékben felértékelődtek a hasznosítható szellemi eredmények, különösen a találmányok. Ezek a szellemi eredmények ugyanis fontos szerepet játszanak a munka termelékenységének fokozásában, a termelési és a termékszerkezet korszerűsítését előidéző új technikák elsajátításában, amelynek révén gazdálkodó szervezeteink magasabb szellemi hányadot tartalmazó, jobb minőségű, versenyképesebb árukat állíthatnak elő, import anyagokat takaríthatnak meg, ésszerűbb anyag- és energiagazdálkodást valósíthatnak meg. A gazdaságpolitika ikövetelmények szellemében, a jogi szabályozás korszerűsítésével biztosítani kellett a találmányokra vonatkozó műszaki tájékoztatás meggyorsítását, a jogbiztonság és a jogvédelem fokozását, valamint a szabadalmi eljárások egyszerűsítését és gyorsítását. A továbbfejlesztés az 1983. évi 5. sz. törvényerejű rendelet, a 4/1983. (V. 12.) IM sz. rendelet és a 11/1983. (V. 12.) MT sz. rendelet megalkotásával történt meg. A jogszabályok mellett a találmányi ügyek szabályozásában nagy jelentősége van az e téren kiadott irányelveknek, amelyek ajánlást adnak a jogszabályok végre-62
