Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)

I. fejezet - 2. Jogi ismeretek

nél meglegyen a szerződéskötésre irányuló akarat, de az is, hogy ezt megfelelő módon kifejezésre is juttassák. A szerződés fogalmi elemei közé soroljuk annak alanyait, az alanyok megfelelő akaratát és annak kinyilvánítását (akaratnyilatkozat), a szerződés tárgyát (jellegadó szolgáltatás) és tartalmát (a feleket megillető egyes jogosultságok és terhelő kötelezettségek). A szerződés alapján a felek egymásnak kölcsönösen bizonyos szolgáltatásokat (dolog átadása, munka végzése, pénz fizetése stb.) ígérnek és a tipikus esetben ezek a szolgáltatások egyenlő értékűek, a szerződés visszterhes (vannak ún. ingyenes szerződések is, de ezek súlya kisebb).

A fentiekből következik, hogy a szerződés akkor jön létre, ha a szerződő felek egybehangzó akaratnyilatkozatai találkoznak. Bár — különösen bonyolultabb szerződéseknél — nemegyszer kerül sor hosszabb tárgyalásokra, ajánlatokra, ellenajánlatokra stb., a szerződés létrejöttéhez végeredményben két nyilatkozat, az ajánlat és annak — azonos tartalmú — elfogadása szükséges. (A nyilatkozatok megtételének alakszerűségeit illetően polgári jogunk az ún. formaszabadság elvét vallja, így a nyilatkozatok megtehetők szóban, írásban, ún. ráutaló magatartás útján, amennyiben a jogszabály meghatározott alakot érvényességi kellékként kifejezetten nem ír elő.) Aki szerződés megkötésére másnak ajánlatot tesz, ajánlatához általában bizonyos ideig kötve van. Ezt kívánja a jogbiztonság, a másik fél érdeke. Az ajánlati kötöttség tartamát elsősorban az ajánlattevő határozza meg, előírhatja jogszabály is, ennek hiányában annak van szerepe, hogy jelen- vagy távollevők között, illetőleg milyen módon tették az ajánlatot.

Polgári jogunk alapvetően a szerződéses szabadság alapján áll, ami azt jelenti, hogy bárki szabadon döntheti el, szükségletei kielégítése érdekében köt-e egyáltalán szerződést, s ha igen, kivel és milyen tartalommal. (A jogalkotó bizonyos körben — különböző meggondolásokból — szerződéskötési kötelezettséget írhat elő, s ilyen kötelezettséget maguk a felek is létesíthetnek ún. előszerződés formájában.) A szerződés tartalmát a felek általában szabadon határozzák meg, a Ptk.ban megfogalmazott feltételektől is eltérhetnek, ezek ugyanis általában ún. diszpozitív szabályok, azaz akkor érvényesülnek, ha a szerződő felek eltérően nem állapodnak meg. (Kiterjedt szerződési praxissal rendelkező vállalatok gyakran megfogalmazzák ún. általános szerződési feltételeiket, s ezekre a konkrét szerződések megkötésénél csak utalnak. Ez a gyakorlat megkönnyíti a szerződéskötést, másrészt azonban magában rejti az erőpozícióval való visszaélés veszélyeit. Az egyoldalú ilyen általános feltételek ellen polgári jogunk védelmet nyújt.)

Ha azonos tartalmú akaratnyilatkozatok találkoznak, a szerződés létrejön. A szerződés létrejöttének formális megállapítása ellenére szenvedhet a szerződés olyan hibában, aminek következtében a jogalkotó meggátolja annak érvényesülését, a kívánt joghatások beállását. Ilyenkor beszélünk a szerződés érvétiytelenségérol. Jogunk az érvénytelenségnek két válfaját ismeri, a semmisséget és a megtá41