Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
I. fejezet - 2. Jogi ismeretek
Speciális jogintézményként önálló részterületet ölel fel az állampolgári jogokkal és kötelességekkel kapcsolatban. Egyre mélyebb államjogi szabályozásra kerül sor az állami élet alkotmányos garanciái, az egyesületi jog, a sajtójog stb. terén. 23.2. Államigazgatási jog Az államigazgatási jog mint jogág azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek az államigazgatási tevékenységgel összefüggő jogviszonyokat rendezik. Az államigazgatási jogviszonyok nagyobb részben hatóságiak (az államigazgatási szerv rendelkezik valakinek a joga vagy kötelezettsége felől), vagy irányítás-felügyeletiek, esetleg felügyeletiek (pl. az alsóbb államigazgatási szervet, illetve a felügyelete alatt álló intézményt, vállalatot utasítja valamire). Az államigazgatási jog belső jogági sajátossága, hogy az anyagi jogszabályok mellett felöleli az egyes szervek szervezeti szabályait, valamint az eljárásjog rendelkezéseit is. Az egyedi ügyekben való hatósági eljárásra vonatkozó szabályozásról az 1981. évi I. törvény rendelkezik, külön eljárási szabályok vonatkoznak a szabálysértések elbírálására, a Munka Törvénykönyvében szabályozott, valamint a devizagazdálkodás körébe tartozó eljárásokra. Az Országos Találmányi Hivatal hatósági eljárására az általános szabályok az irányadóak, de az eljárás különleges jellegéből adódóan eltérő szabályozás is érvényesül. Az általános államigazgatási eljárás alapeljárásra, jogorvoslati eljárásra és végrehajtási eljárásra tagozódik. Az alapeljárás (amely egyben az első fokú eljárás) és a jogorvoslati eljárás rendeltetése, célja a hatóság érdemi döntésének meghozatala, a végrehajtási eljárás ehhez képest mindig eshetoleges, mert csak akkor kerül rá sor, ha a döntés végrehajtható, de a kötelezett önként nem teljesít. Az általános államigazgatási eljárás hivatalból esetleg a felettes szerv utasítására, vagy az ügyfél kezdeményezésére indul; leginkább egyoldalú eljárás, mert abban ellenérdekű fél általában nem vesz részt. Az ügyfél kérelmére indult eljárásnak van néhány kiemelendő jellegzetessége: az ügyfelet, ha kéri, személyesen is meg kell hallgatni; megjelenésre nem kötelezhető, ha az eljárásban való részvétele a saját elhatározásától függ; ha az ügyben tanú kihallgatása vagy szakértő meghallgatása vált szükségessé, erre az ügyfelet is meg kell hívni és lehetővé kell tenni, hogy a kihallgatott személyekhez kérdést intézzen. Ha az ügyfél az általa kezdeményezett eljárás folytatását nem kívánja, az államigazgatási szerv az előírást csak akkor folytathatja, ha az ügy hivatalból is megindítható lett volna. Az eljárásban a határozatot általában 30 napon belül meg kell hozni, a végrehajtás pedig — ha az eljárás lefolytatása nem hivatalból volt kötelező — csak a jogosított kérelmére rendelhető el. 33
