Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
I. fejezet - 1. Az iparjogvédelem fogalma és jelentősége a gazdasági haladásban és műszaki fejlődésben
Az iparjogvédelem kiemelkedő, nemzetközileg elterjedt intézménye a szabadalom, amely a találmányok jogi védelmét biztosítja. A szabadalom alapján — amelyet a bejelentő kezdeményezésére meghatározott eljárás után az állam iparjogvédelmi hatósága engedélyez a találmányra — a szabadalomjogosultjának az oltalmi időn belül és az adott államterületén a jogszabályok keretei között kizárólagos joga van arra, hogy a találmányt saját maga hasznosítsa, illetve hasznosításra másnak engedélyt (licencet) adjon. A szabadalmi jogosult engedélye nélkül tehát mindenki másnak tilos a jogilag védett találmány hasznosítása. A szabadalmazott találmány jogtalan hasznosítója szabadalombitorlást követ el, amelynek súlyos anyagi és erkölcsi következményei lehetnek. A szabadalmi jog megadásával egyidejűleg az állam iparjogvédelmi hatósága a találmányt nyilvánosságra hozza és a szabadalmi leírást kinyomtatja. A szabadalmi oltalom idejének lejártával (maximálisan 15—20 év) a nyilvánosságra hozott találmány közkinccsé válik, vagyis bárki szabadon hasznosíthatja azt jogszerű gazdasági tevékenysége körében. Magyarországon a szabadalmi jog szabályait az 1969. évi II. tv. tartalmazza, amelyet az 1983. évi 5. sz. tvr. továbbfejlesztett. Az elmúlt öt évben a találmányi tevékenység dinamikusan fejlődött és 1985-ben elérte a felszabadulás utáni legmagasabb értéket (5075 db). Ebből a hazai bejelentések száma 2904, a találmányok hasznos eredménye 8,9 milliárd Ft. Egyes országokban (pl. a Szovjetunióban, Bulgáriában, Csehszlovákiában) a feltalálók választásuk szerint szerzői tanúsítványt vagy szabadalmat kérhetnek találmányaikra. A szerzői (feltalálói) tanúsítvány kiadásával a találmány gazdasági kihasználásának joga az államot illeti, a feltalálónak pedig a megvalósítás során jelentkező népgazdasági eredmény alapján díjigénye van a megvalósító vállalattal szemben. Ha a jogosult nem kívánja a találmányt szabadalmaztatás révén nyilvánosságra hozni, azt ipari titokként kezelheti. Az ipari titokvédelem alapvető szabályait általában a tisztességtelen versenyt tilalmazó jogszabályok tartalmazzák a különböző országokban. Az ipari titokvédelemmel körülbástyázott találmányt a jogosult tényleges helyzetéből következően éppúgy kizárólagosan hasznosíthatja, mintha szabadalma lenne. Az ipari titokvédelem alapján fennálló kizárólagos jogosulti helyzet azonban gyengébb és határozatlanabb, mint a szabadalmi oltalomból eredő kizárólagos jog, oltalmat csak azokkal szemben nyújt, akik bizonyíthatóan jogsértő módon jutottak a kérdéses megoldás birtokába. A nemzetközi gazdasági forgalomban évről évre növekszik az ún. know-how jelentősége, amelynek oltalma lényegében a titokvédelem révén valósul meg. A know-how nemzetközileg elterjedt angol kifejezés (kiejtése: nou-hau), szó 20
