Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)

II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma

(4) Az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott elsőbbséget csak az veheti igénybe, aki erre irányuló elsőbbségi nyilatkozatát a szabadalmi bejelentéssel egyidejűleg előterjeszti. Az igényelt elsőbbséget megalapozó iratot azonban — az elsőbbségi igény elvesztésének terhével — legkésőbb a bejelentést követő három hónapon belül be kell nyújtani.

(5) Ha a bejelentő szabadalmi bejelentését felhívásra vagy saját kezdeményezésből megosztja, valamennyi részbejelentés benyújtási napjaként megtarthatja az eredeti bejelentés benyújtásának napját és — ha ennek helye van — az elsőbbség kedvezményét.

[az Szt. 43. § (1) bek. c) pontjához]

Vr. 22. § (1) A kiállítási elsőbbséget csak az veheti igénybe, aki erre irányuló elsőbbségi nyilatkozatát a találmány kiállításának első napjától számított hat hónapon belül, a szabadalmi bejelentéssel egyidejűleg előterjeszti.

(2) A bejelentési kérvényhez csatolni kell a kiállítás igazgatóságának bizonylatát a kiállítás fényéről és napjáról, továbbá a kiállított találmány leírását és szükség esetén rajzát, amelyen az igazgatóság a kiállított találmánnyal való azonosságot igazolja. A kiállítási bizonylatot és az azonossági igazolást csak a kiállítás időtartama alatt és csak addig lehet kiadni, amíg a találmány tárgya vagy annak ismertetése, illetve bemutatása a kiállításon megtekinthető.

Az elsőbbség a bejelentő részére biztosított azon jog, hogy a találmánynak az adott időpontban, a törvényben előírt módon eszközölt közlése esetén az erre a jogi tényre alapított szabadalmi igénye megelőz minden más jogigényt, amit az ezen időpont után bekövetkezett jogi tényekre alapítottak.

Ha egy szabadalmi igényt azon a címen támadnak, hogy azt más jogi tény rontja, akkor meghatározzák a szembeállított két jog keletkezésének időpontjait és az a jog marad fenn, amely előbb keletkezett. Az elsőbbség mértékadó annak megítélésénél,

a) kit illet meg a szabadalom, ha egymástól függetlenül két vagy több (jogi vagy természetes) személy tett ugyanazon tárgyra, mint annak feltalálója, vagy a feltaláló jogutódja szabadalmi bejelentést, és nem merül fel egyik bejelentővel szemben sem olyan tény, amely a feltalálói vagy jogutódi minőséget kizárja (vagyis, ha a tényállás arra mutat, hogy egymástól függetlenül ketten találják fel — lényegében — ugyanazt);

b) rontja-e a bejelentett találmány újdonságát valamilyen szembeállított korábbi nyomtatvány, nyilvános gyakorlat, korábbi szabadalom, azaz anterioritás.

155