Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
A törvénynek a szabadalombitorlásra vonatkozó rendelkezései a szabadalmi jog polgári jogi védelmére szolgálnak. A szabadalombitorlás esetén nem a találmányi gondolat eltulajdonításáról van szó, hanem arról, hogy a bitorló (pl. egy vállalat) a szabadalmazott találmányt jogtalanul hasznosítja (anélkül, hogy azt sajátjaként tüntetné fel), azaz olyan cselekményt végez jogcím nélkül, amire csak a szabadalmasnak van joga. Hasznosításról akkor van szó, ha a találmánynak a főigénypontban körülhatárolt tárgyát teljes mértékben egyezően („egy az egyben”) a gazdasági tevékenység körében rendszeresen, iparszerűen előállítják, használják vagy forgalomba hozzák. Tudományos, oktatási vagy személyes célra egyedi példány készítése a találmányról nem minősül hasznosításnak. A hasznosítás csak akkor nem jogosulatlan, ha arra a hasznosítónak jogszabály (pl. előhasználati jog esetében), bírósági határozat (pl. kényszerengedély esetén) vagy szerződés (pl. licenciaszerződés) alapján joga van. Jogosulttá válik a hasznosítás, ha kiderül, hogy a szabadalom nem érvényes. A bitorlónak állított a szabadalom ellen megsemmisítési eljárást indíthat, és ha ennek eredményeként a szabadalmat megsemmisítik, mentesül a bitorlás jogkövetkezményei alól. A jogosulatlan hasznosításnak az oltalom tényleges fennállási ideje alatt kell történnie, hogy szabadalombitorlásról egyáltalán beszélni lehessen. A szabadalombitorlás erkölcsi és gazdasági károkkal járó lehetőségének elkerülése érdekében a gazdálkodást folytatóknak arra kell törekedniük, hogy az új gyártmányok kibocsátása előtt tisztázzák az oltalmi helyzetet, végezzenek vagy arra hivatott szakértővel végeztessenek szabadalmi tisztaságvizsgálatot. A szabadalombitorlás objektív jogsértés, nem függ a bitorlást elkövető természetes vagy jogi személy polgári jogi jó- vagy rosszhiszeműségétől. Jóhiszemű a bitorló, ha nem tudott a szabadalomról és egyébként is úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában egy gondos gazdálkodótól elvárható. A szabadalmi jog keletkezésének visszaható jellegéből következik, hogy a köz az oltalomból csak a közzétételtől, illetve — ha ez elmarad — a szabadalom megadásának meghirdetésétől szerezhet tudomást. A bejelentés napja és eme időpont közötti időszakban egy hasznosító még elvben sem tudhatja, hogy ő valamely szabadalmi jog keletkezése folytán utóbb bitorlóvá fog válni, ha csak a bejelentőtől ilyen figyelmeztetést nem kapott. De még az említett időpont után is lehet valaki jóhiszemű, ha pl. szakértővel szabadalomtisztaság vizsgálatot végeztetett és a vizsgálat nem tárta fel a kérdéses szabadalmi bejelentést vagy szabadalmat. Felróható (polgári jogilag vétkes) a bitorlás, ha a hasznosító tudta, hogy bitorol (szándékosság, rosszhiszeműség), vagy ha nem tett meg mindent, ami elvárható volt, hogy tudomást szerezzen a szabadalomról (gondatlanság). A szabadalmas figyelmeztetésével a bitorló a jövőre nézve mindig rosszhiszeművé válik. Egy adott bitorlási helyzetben tehát egy jóhiszemű szakaszt követhet egy rosszhiszemű. 118
