Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1978)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

5. § (2) bek. értelmében a feltaláló, akinek nincs szakképesítése, kizárólag szabadalmazott találmányának előállítására iparigazolványt kaphat akkor is, ha a tevékenységet a jogszabály egyébként képesítéshez köti. Ez a lehetőség azonban a gyakorlatban kivételesnek tekinthető egyrészt a magántalálmányok kis száma miatt, másrészt azért, mivel a találmányok megvalósításának jelentős anyagi-technikai feltételei vannak, amelyek rendszerint a szocialista gazdálkodó szervek keretében állnak rendelkezésre. Hasonló kedvezmény az is. hogy az újító és feltaláló által az újítás és találmány hasznosítása érdekében végzett építés-tervezési tevékenység nem esik a magántervezési jogosultságról szóló jogszabályok korlátozó rendelkezéseinek hatálya alá.

3.33. Egyes termékek termeléséhez, forgalombahozatalához a gazdasági tevékenységre jogosult vállalatoknak, szövetkezeteknek is külön engedélyre van szükségük és különböző egészségügyi, biztonsági, minősítési, minőségellenőrzési szabályok betartására kötelesek (pl. új gyógyszerek gyártásához törzskönyvezésre, növényi és állatfajták köztermesztésbe, illetve köztenyésztésbe vételéhez állami minősítésre, lőfegyverek vonatkozásában különleges engedélyre, egyes termékek esetén KERMI, illetve MERT engedélyre van szükség).

E tekintetben az általános szabály az, hogy a szabadalmi, ipari minta, védjegy stb. jogok nem tagadhatok meg amiatt, hogy a jogszabályok a termék forgalmát korlátozzák, illetve előírásokhoz kötik, de a jogi oltalom nem is mentesít e korlátozások alól.

Az igazgatási szabályok körében külön kell foglalkoznunk a szabványosítás és a minőségvédelem iparjogvédelmi vonatkozásaival.

A szabványok valamely ismétlődő feladatra határoznak meg az egységesítés igényével olyan megoldást, amely műszaki-gazdasági szempontból előnyös.

Az országos szabványokat a Magyar Szabványügyi Hivatal, az ágazati szabványokat a minisztériumok bocsátják ki. A szabvány kibocsátható kötelező és nem kötelező (diszpozitív) szabványként. Kötelező szabványtól a felek csak akkor térhetnek el, ha erre a szabványt kibocsátó szerv engedélyt ad. A nem kötelező szabványban foglaltakat diszpozitív előírásnak kell tekinteni, amelytől a felek a szerződésben eltérhetnek, de ha eltérő kikötés nincs, a diszpozitív szabvány érvényesül.

Az újítás, találmány, ipari minta és a szabvány között akkor jöhet létre ütközés, ha tárgyuk azonos és az újítás, találmány, ipari minta a feladatnak a szabványtól eltérő megoldását jelenti.

Ha a szabvány diszpozitív hatályú, ez nem akadályozza az eltérő megoldás megvalósítását. Ha viszont az újítás, találmány, ipari minta köte57