Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1978)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

Az állam jogképességénél fogva a maga egészében polgári jogviszonyok alanya lehet. Az államot, ha polgári jogviszonyban közvetlenül vesz részt, a pénzügyminiszter képviseli.

Jogi személyeken azokat a szervezeteket értjük, amelyeket a jogszabályok polgári jogképességgel ruháznak fel (pl. állami vállalatok, kutatóintézetek, szövetkezetek, gazdasági társulások, egyesületek).

A jogi személynek a következő ismérvei vannak:

a) a meghatározott és megengedett cél elérésére irányuló szervezet;

b) jogszabály, illetőleg az állam által elismert szervezeti szabályzathoz vagy alapszabályhoz kötött működés;

c) elkülönített, illetőleg a szervezet kezelésébe utalt vagyon;

d) önálló vagyoni felelősség.

A jogi személy tehát saját nevében szerez jogokat és kötelességeket (pl. szabadalmat szerezhet) és kötelezettségeiért (pl. találmányi, újítási díjfizetés) saját vagyonával felel.

A fentiekből következően azok a szervezeti egységek (pl. egyetemi tanszék, szocialista brigád, laboratórium), amelyek nem rendelkeznek jogképességgel, saját nevükben jogokat (pl. szabadalmi jogot) nem szerezhetnek. Ilyenkor vagy a magánszemélyek (pl. a brigád tagjai) közösen vagy a vállalat, illetve más szervezet, mint jogi személy igényelheti a jogot (pl. szolgálati találmány esetén).

Egyes jogok megszerzéséhez a jogképességen felül egyéb feltételek is szükségesek (pl. védjegyoltalmat csak gazdasági tevékenység folytatására feljogosított személy vagy szervezet szerezhet).

A cselekvőképesség az embernek azt a képességét jelenti, hogy a maga nevében érvényes jognyilatkozatokat tehet (pl. szabadalom átruházására irányuló szerződést köthet).

Aki cselekvőképtelen, az általában nem tehet érvényes jognyilatkozatot saját nevében, a korlátozottan cselekvőképes pedig csak bizonyos korlátozásokkal tehet.

A korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen jognyilatkozatainak érvényességéhez általában a törvényes képviselő (szülő, gyám, gondnok) közreműködése szükséges.

Cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki. Cselekvőképes tehát minden nagykorú ember, aki nem áll a cselekvőképességet érintő gondnokság alatt és az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége birtokában van. Nagykorú a 18. életévét betöltött személy, továbbá 18 év alatt az, aki házasságot kötött.

Korlátozottan cselekvőképes a 14 évet betöltött kiskorú, továbbá az, akit a bíróság cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alá he-42