Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1978)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
belül a szolgálati felettes által kiadott utasítás határozza meg. (Pl. hogy a dolgozó kötelezett gyógyszeripari kutatást folytatni.) A létrejött találmánynak abba a tárgykörbe kell tartoznia, amelyben a dolgozót új eljárások, illetve új termékek kidolgozására irányuló kötelezettség terhelte. Ezért pl. ha a gyógyszeripari kutatóként alkalmazott dolgozó a műtrágyagyártás területére eső megoldást hoz létre, ez nem minősül szolgálati találmánynak. A találmány szolgálati jellegét tehát csak a fenti kritériumok együttes megléte esetén lehet megállapítani, arra nincs mód, hogy a felek megegyezésével valamely találmányt szolgálati jellegűnek minősítsenek. Annak természetesen nincs akadálya, hogy a feltaláló a nem szolgálati találmányát a vállalatra átruházza lényegében olyan feltételek mellett, amelyek a szolgálati találmány feltalálójával azonos heyzetbe hozzák. Ilyen megoldás különösen akkor kerülhet szóba, ha a találmány csak részben minősül szolgálati jellegűnek, mert pl. a feltalálók egyike nem volt jogviszonyban a vállalattal. A szolgálati találmányhoz ugyanazok a jogok fűződnek, mint a nem szogálati találmányhoz. Ezek a jogok azonban megoszlanak a feltaláló és a munkáltató között. A személyhez fűződő jogok (a találmány nyilvánosságra hozatalára vonatkozó jog kivételével) és a találmány értékesítése utáni díjigény a feltalálót illetik meg. A találmánnyal való vagyoni rendelkezési jog viszont a munkáltatót illeti meg. Ha egy vállalati dolgozó találmánya nem minősül szolgálati jellegűnek, azzal kapcsolatban a munkáltató ugyanolyan jogi helyzetben van, mint a kívülálló találmányai tekintetében, tehát semmiféle előjog nem illeti meg. A szolgálati találmány feltalálója köteles a létrejött találmányt munkáltatója tudomására hozni, az arra vonatkozó leírást, rajzokat, egyéb dokumentációt, mintadarabot a munkáltató rendelkezésére bocsájtani. A feltalálót nem illeti meg az a jog, hogy a találmányát a munkáltató engedélye nélkül szabadalmazásra bejelentse. Ez a lépés ugyanis meghiúsítaná a munkáltatónak azt a jogát, hogy a találmány szabadalmazás céljából való bejelentése, vagy ipari titokként való hasznosítása között választhat. Ha a feltaláló a munkáltató megkérdezése nélkül szabadalmi bejelentést tesz, ezért felelősséggel tartozik (pl. fegyelmileg felelősségre vonható). Abban az esetben, ha a feltaláló eredetileg saját nevében jelentette be a szolgálati találmányt, de a munkáltató fellépése után nem vitatja, hogy a megoldás szolgálati jellegű, a munkáltató és a feltaláló bármikor közöl107
