Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

védelmi jelentőségű műszaki és egyéb felfedezések, találmá­nyok, újítások leírása. Az államtitok, üzemi (szolgálati) titok és a magántitok meg­sértése esetén a titoksértőt a vonatkozó jogszabályokban meg­határozott polgári jogi, munkajogi, illetve büntetőjogi felelős­ség terheli. A titokkal rendelkezni jogosult — államtitok ese­tén a miniszter, szolgálati találmány esetén a vállalat, egyéni találmány esetén általában a feltaláló — viszont minden kü­lön hatósági engedélykérés nélkül dönthet a találmány, illetve egyéb hasznosítható műszaki megoldás nyilvánosságra hoza­taláról. A honvédelmi miniszter engedélye szükséges ugyanakkor a nyilvánosságra nem hozott találmány, illetőleg egyéb hasz­nosítható műszaki megoldás külföldre juttatásához. A talál­mányt, illetőleg egyéb hasznosítható műszaki megoldást ak­kor kell nyilvánosságra hozottnak tekinteni — tehát akkor nem szükséges az engedély —, ha az bárki számára hozzáfér­hetővé vált (pl. nyomtatványi közzététel vagy nyilvános gya­­korlatbavétel révén). A honvédelmi miniszter engedélye nem szükséges továbbá akkor, ha a külföldre juttatás nemzetközi szerződésen vagy külföldi szervvel kötött kooperációs megállapodáson alapul, valamint szabadalmazásra bejelentett találmányok esetén ak­kor, ha a honvédelmi miniszter az Országos Találmányi Hi­vatal előtt folyó szabadalmi eljárásban a szabadalmi bejelen­tésnek vele való közlésétől számított 30 napon belül nem ja­vasolta a találmány igénybevételét. (Erről az utóbbi tényről a kialakult gyakorlat szerint kérelemre az OTH igazolást ad.) Egyéb esetekben szükség van engedélyre. A külföldre jutta­tás engedélyezése céljából kérelmet kell benyújtani a Hon­védelmi Minisztériumhoz, Bp. 114. Pf. 26. címen. 61

Next

/
Thumbnails
Contents