Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek
több tekintetben érintkeznek a munkajogi (szövetkezeti) és társadalombiztosítási szabályokkal. 1. A munkajog azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek a munkaviszonyt és ezzel kapcsolatban a dolgozók és a munkáltatók jogait és kötelességeit szabályozzák. A szövetkezeti tagsági viszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket a szövetkezetekre vonatkozó jogszabályok rendezik. A munkajog legfontosabb forrása az 1967. évi II. törvény a Munka Törvénykönyvéről (Mt.). A szövetkezetekre vonatkozó alapvető jogszabály az 1971. évi III. törvény. E szabályok és a belső szabályzatok rendelkezéseivel összhangban — a fennálló munkaviszony, illetve szövetkezeti tagsági viszony alapján kell elbírálni pl. az újításokkal kapcsolatban fennálló munkaköri kötelesség, illetve kiemelkedő alkotó teljesítmény kérdését, azt, hogy ki tartozik a műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen foglalkozók körébe, milyen munkajogi jellegű díjazási formák (béremelés, prémium, jutalom) alkalmazhatók az újításokkal kapcsolatban, mennyiben minősül a találmány szolgálati jellegűnek, milyen kötelezettségek terhelik a szolgálati találmány feltalálóját a munkáltató irányában (pl. jelentéstétel a találmányról). A találmányokkal és újításokkal kapcsolatban felmerülő fontos munkajogi kérdés az üzemi titok védelme. Az üzemi (ipari) titok fogalmába az a — államtitoknak vagy szolgálati titoknak nem minősülő — vállalati működési és ügyviteli vagy egyéb adat, okmány, műszaki megoldás tartozik, amelyet a vállalat írásbeli rendelkezéssel annak minősít. Ez történhet az adatok, okmányok, valamint a műszaki megoldások bizonyos körére általánosságban vagy esetenként, időbeli korlátozással vagy anélkül. A Munka Törvénykönyve értelmében a dolgozó köteles az állami, szolgálati, illetőleg üzemi titkot megtartani. Munkajogi kérdés az is, hogy milyen kötelezettség terheli munkáltatója irányában az újítót, feltalálót, ha más vállalat 57
