Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek
A szerződés tartalmát a felek általában szabadon — érdekeiknek megfelelően — állapítják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezések általában ún. diszpozitív (engedő) szabályok, tehát csak akkor érvényesülnek, ha a felek másként nem állapodtak meg. A kogens (kényszerítő) jogszabályoktól viszont a felek nem térhetnek el a szerződésben, ezért azok ellentétes értelmű szerződéses kikötés esetén is érvényre jutnak. A szerződés módosulhat a felek megállapodása, egyes esetekben a bíróság határozata, a jogszabály rendelkezése vagy az egyik fél egyoldalú nyilatkozata (a jövőre szóló felmondása vagy visszaható hatályú elállása) folytán (pl. szerződésszegés esetén). A szerződés bíróság által történő módosításának legfontosabb esete, ha a felek tartós jogviszonyában olyan körülmények állnak be, hogy a szerződés változatlan tartalommal való fenntartása valamelyik fél lényeges, jogos érdekét sérti. (Pl. Ha az újítási vagy találmányi díj megállapításának alapjául szolgáló árakat felemelték vagy leszállították és ennek következtében az ár százalékában kifejezett díj aránytalanul magas vagy alacsony). Ebben az esetben, ha a felek önként nem módosítják a szerződést, a sérelmet szenvedő fél a bírósághoz fordulhat. A szerződések megszűnése rendszerint a teljesítéssel vagy a felek megállapodása, egyes esetekben az egyik fél egyoldalú nyilatkozata (felmondás vagy elállás) alapján következik be (pl. szerződésszegés esetén). A szerződés érvénytelenségéről akkor beszélünk, ha a létrejött szerződésnek a jogszabály nem tulajdonít kötelező erőt. Az érvénytelen szerződés lehet semmis vagy megtámadható. A semmis szerződés önmagában érvénytelen, a megtámadható szerződés csak azzal válik érvénytelenné, ha az erre jogosult fél megtámadja. Semmis a szerződés a következő okokból: 47
