Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

d) a szabadalmat megsemmisítették, a bejelentés napjára visszaható hatállyal [32. § (1) bek.].

Az ideiglenes, illetve a végleges szabadalmi oltalom megszűnése a következő jogi tények alapján következik be:

a) hatósági határozat (a szabadalmi bejelentés elutasítása, a szabadalom megsemmisítése),

b) az idő múlása (halasztott vizsgálat esetén 4 év eltelte az utólagos vizsgálat kérése, illetőleg hivatalból való elrendelése nélkül, végleges szabadalmi oltalom esetén 20 év eltelte),

c) a bejelentő, illetve szabadalmas mulasztása (a fenntartási illeték fizetésének elmulasztása),

d) a bejelentő, illetve a szabadalmas jognyilatkozata (lemondás).

Az a) pont alatti esetben maga az OTH határozata szünteti meg az oltalmat (konstitutív határozat), míg a b), c) és d) pont alatti esetekben az OTH határozata csupán megállapítja a megszűnést (deklaratív határozat).

Az ideiglenes szabadalmi oltalom mindig keletkezésére visszaható hatállyal szűnik meg, mivel az ideiglenes szabadalmi oltalom függő jogi helyzetet teremt, amelyre — ha végleges szabadalmi oltalommá nem alakul át — semmiféle jog nem alapítható.

A végleges szabadalmi oltalom szintén megszűnhet keletkezésére visszaható hatállyal megsemmisítés és a keletkezésre visszaható hatályú lemondás alapján. Ha a végleges szabadalmi oltalom nem keletkezésére visszaható hatállyal szűnt meg, akkor a bejelentés napjától a megszűnés napjáig terjedő időszakban érvényesen fennállt szabadalomnak tekintendő, amely jogalapot ad pl. díj követelésére az ebben az időszakban történt hasznosítás után.

Ha a szabadalmi oltalom a bejelentés napjára visszaható hatállyal szűnt meg, azt úgy kell tekinteni, mintha soha nem állott volna fenn és arra semmiféle jogigény (pl. követelés)

166