Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
Az igénypont — mint látható — egyetlen körmondat, amely két részből áll: tárgyi körből és jellemző részből. A tárgyi kör tartalmazza a találmány megjelölését és ismert elemeit, a jellemző rész pedig a találmány jellemzőit, megkülönböztető jegyeit sorolja fel. A tárgyi kört és a jellemző részt az „amelyre jellemző”, „azzal jellemezve” szavak kötik össze. A szabadalmi joggyakorlat szerint csak akkor lehet megállapítani valamely alkalmazott eljárásnak vagy terméknek egy adott szabadalomba ütközését, ha a kérdéses eljárás vagy termék a szabadalom főigénypontjának valamennyi jellemzőjét együttesen megvalósítja [Legf. Bír. Pf. III. 20.462/1973.]. Nem sérti tehát a szabadalom által biztosított jogot a főigényponti jellemzők egy részének megvalósítása. Viszont a szabadalomba ütközik a konkrét hasznosítás akkor is, ha a főigénypont jellemzőin túl egyéb — akár műszaki többlethatással járó — elemeket is alkalmaz. [Legf. Bír. P. törv. III. 20.980/1969.] Az aligénypontba való ütközés akkor állapítható meg, ha a termék vagy eljárás nem csupán az aligénypontban felsorolt jellemzőkbe ütközik, hanem az aligény pontban hivatkozott főigénypont jellemzőit is megvalósítja. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem az aligénypontba foglalt jellemző áll oltalom alatt, hanem a főigénypont és az adott aligényponti jellemzők által együttesen meghatározott kiviteli alak, illetve foganatosítási mód. Az aligénypontok rendeltetése főként az, hogy megkönynyítsék a jogosult számára a szabadalom esetleges korlátozását és hogy egyértelműen tisztázzák a későbbi viták elkerülése céljából, hogy valamely adott kiviteli alak vagy foganatosítási mód oltalom alatt áll-e. Az oltalom fennállása azonban megállapítható olyan kiviteli alak vagy foganatosítási mód esetén is, amely külön aligénypontba foglalva nincs, de amely a főigénypont valamennyi jellemzőjét magába foglalja. 135
