Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

szabadalom a feltalálókat, illetve jogutódaikat közö­sen illeti meg. Ha többen egymástól függetlenül al­kották a találmányt, a szabadalom azt a feltalálót vagy jogutódját illeti meg, aki a találmányt korábbi elsőbbséggel jelentette be az Országos Találmányi Hivatalhoz. (Az Szt. 7. és 8. §-ához) Vr. 4. §. (1) Több feltaláló, illetve igényjogosult esetén — ellenkező megjelölés hiányában — a szer­zőség, illetve a szabadalmi igény részarányát egyen­lőnek kell tekinteni. (2) Amíg jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, az Országos Találmányi Hivatalhoz benyújtott korábbi elsőbbségű bejelentésben megjelölt, illetve az (1) bekezdés szerinti szerzőségi arányt kell irány­adónak tekinteni. (3) Az Szt. 7. § (4) bekezdése a találmány nyilvá­nosságra hozatalának engedélyhez kötésére vonat­kozó egyéb rendelkezéseket nem érinti. A szabadalmi igény megszerzésének általános és különös feltételei vannak. Általános feltétele, hogy az, aki szabadal­mat igényel, jogképes legyen a polgári jog szabályai, illető­leg külföldi bejelentő esetén hazai jogának szabályai szerint. Különös feltétel, hogy az, aki szabadalmat igényel, a fel­találó vagy annak jogutóda legyen. A szabadalom a törvény értelmében a feltalálót vagy jog­utódját illeti. E rendelkezés kifejezésre juttatja azt az elvet is, hogy a szabadalom iránti igény alanyi jog, tehát nem a szabadalmi hatóság tetszésén (diszkrecionális mérlegelésén) múlik, hogy engedélyez-e szabadalmat vagy sem. A törvé-118

Next

/
Thumbnails
Contents