Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)
II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma
lapít meg, a szabadalmi bejelentésben feltüntetett feltalálóval, illetve annak jogutódjával folytatja az eljárást. Ha azonban a szerzőségi vagy találmánybirtoklási pert bejelentik, az OTH a szabadalmi eljárást a per jogerős befejezéséig felfüggeszti [Szt. 48. § (4) bek.]. Végül az említett vélelemnek nem csupán eljárásjogi, hanem anyagi jogi következménye is van. Ennek alapján dől el ugyanis a feltalálói minőség akkor, ha több személy egymástól függetlenül alkotta meg ugyanazt a találmányt. Ilyenkor az egymástól független alkotók közül szabadalom jogilag nem azt kell feltalálónak tekinteni, aki korábban alkotta meg találmányát (ennek bizonyíthatósága különben is kétséges), hanem azt, aki az OTH-hoz benyújtott korábbi elsőbbségi bejelentésben feltalálóként szerepel. A törvény biztosítja a feltalálónak — a Párizsi Uniós Egyezmény 4 ter cikkével összhangban — azt a jogot, hogy a szabadalmi iratok (szabadalmi okirat, lajstrom, Szabadalmi Közlöny stb.) őt e minőségben feltüntessék még akkor is, ha egyébként nem ő a találmányból eredő vagyoni jogok jogosultja (pl. a találmány átruházása, szolgálati találmány esetén). A feltalálót megilleti bizonyos körben a névfeltüntetési jog fordítottja, az anonimitási jog is, vagyis az a lehetőség, hogy neve feltüntetésének mellőzését kérje mindazokon az iratokon, amelyeken a névfeltüntetést a jogszabály nem teszi kötelezővé. A feltaláló a Ptk. szerint felléphet azzal szemben, aki e minőségét kétségbe vonja (pl. sajtóban), vagy a találmánnyal kapcsolatos személyhez fűződő egyéb jogát megsérti. A személyhez fűződő jogokra való hivatkozással a feltaláló a találmány továbbfejlesztését, megváltoztatását nem kifogásolhatja, ez a jog a műszaki fejlesztés kerékkötője lenne. A feltaláló azonban követelheti, hogy nevét csak találmányával 115
