Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

II. fejezet. A találmányok szabadalmi oltalma

kereskedelmi forgalom). A gyakorlatbavétel, illetve használat nem újdonságrontó, ha a zártkörűség és titoktartási kötelezettség igazolható. Nyilvánosnak kell tekinteni viszont olyan kísérleteket, bemutatókat, ahol a körülmények a zártkörűséget vagy a titoktartás lehetőségét kizárják.

— Film vagy más módon történt rögzítés, ha az ismételt bemutatás, illetve megtekintés lehetővé vált, vagy ilyen bemutatók ismertetése, hirdetése olyan részletes volt, hogy a kettő együttes ismerete a megvalósítást lehetővé tette.

— Rádió-, tv- vagy más előadás, ha a megoldás lényege abból megismerhető és ennek ténye bizonyítható. (Pl. magnetofonszalag útján.)

A nyilvánosságra jutás tekintetében közömbös, hogy mikor és hol lehetett a kérdéses megoldást megismerni, tehát bármilyen időből és bárhonnan származó adat újdonságrontó lehet. Az a tény nem játszik szerepet, hogy a korábbi megoldást ténylegesen megtekintették-e (akár a feltaláló, akár mások), ha egyébként az adat hozzáférhetősége nem kétséges.

Haladó jelleg

Szt. 3. §. A technika adott állásához képest haladást jelent a megoldás, ha annak révén eddig ki nem elégített szükséglet elégíthető ki, vagy valamely szükséglet az eddiginél előnyösebben elégíthető ki.

A találmány haladó jellegét a bejelentés napjáig kialakult mindenkori technikai szinthez való viszonyítás útján lehet megítélni. Vagyis a 2. § szerinti újdonság feltételének megfelelő megoldásról az adott műszaki fejlettségi fokhoz hasonlítva kell megállapítani, hogy jelent-e haladást valamilyen tekintetben.

Ha egy feladatot először oldanak meg sikeresen (ún. út-104