Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

A Magyarországon engedélyezett szabadalmak, védjegyek, ipari minták oltalmazhatósága, a jog megadása, fennállása, a jog tartalma, terjedelme, megszűnése, megsértése, általában az oltalom státusa tekintetében a magyar jog irányadó az e jogokra érvényesülő territorialitási elv értelmében.

Mindezekben az ügyekben az Országos Találmányi Hivatal és a magyar bíróságok joghatósága kizárólagos. Ezekben az ügyekben tehát külföldi hatóság vagy bíróság joghatóságát és határozatát elismerni nem lehet. Másrészt a magyar hatóságok és bíróságok joghatósága ki van zárva minden olyan ügyben, amelynek tárgya külföldön érvényes szabadalom, védjegy, ipari minta megadása, fennállása, terjedelme és általában a külföldön fennálló oltalom státusa.

Az olyan nemzetközi vonatkozású ügyekben azonban, amelyekben nem az oltalom státusáról, hanem jogosultjáról van szó (pl. hogy egy Magyarországon bejelentett francia találmány a munkáltatót vagy feltalálót illeti, vagy egy osztrák feltaláló magyar szabadalmát ki örökli), külföldi jog kerülhet alkalmazásra és ezekben a kérdésekben általában a külföldi hatóság vagy bíróság határozatát is el kell ismerni.

A külföldiek jogállását a magyar iparjogvédelem terén az uniós államok tekintetében a Párizsi Uniós Egyezménynek az egyenlő elbánásra vonatkozó elve rendezi, amely szerint a külföldiek a belföldiekkel egyenlő jogokat élveznek. A gyakorlatban az egyenlő elbánás elve — a viszonosságtól függően — kiterjed a nem uniós államok állampolgáraira is.

A viszonosság vélelmezett, ami azt jelenti, hogy a viszonosságot az eljáró szervek — ha az ellenkezőjéről nincs tudomásuk — feltételezik, ezt általában külön bizonyítani nem kell.

99