Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

II. fejezet. Találmányok és szabadalmak

Bizonyítás (okirat, tanú, szemle, szakértő)

A bizonyítással kapcsolatban az államigazgatási törvény kimondja, hogy az kérelemre vagy hivatalból rendelhető el. Bizonyítási eszközök különösen az iratok, tanúvallomások, szemlék és szakértői vélemények. Hivatalosan ismert, továbbá köztudomású tényeket nem kell bizonyítani.

Az államigazgatási szerv a tényállás megállapítása céljából az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására kötelezheti, de a tényállás megállapításához adatokat, okiratokat, iratokat más állami szervtől is beszerezhet.

Az ügyre vonatkozó egyes tényállítások tanúval is bizonyíthatók. A tanúságtétel egyes kivételektől eltekintve nem tagadható meg. Tanúként nem hallgatható ki, akitől testi vagy szellemi fogyatékossága miatt bizonyítékként értékelhető vallomás nem várható. Az sem hallgatható ki tanúként, akit hivatali vagy hivatásbeli titoktartás kötelez és ez alól az arra jogosított szervtől vagy személytől felmentést nem kapott. A felmentés megadására a bírósági eljárásra megállapított szabályok irányadók. A tanúságtétel megtagadható, ha a tanú az ügyfelek valamelyikének egyenes ágbeli rokona, vagy annak házastársa, örökbe fogadó vagy nevelő szülője, örökbe fogadott vagy nevelt gyermeke, testvére, házastársa vagy élettársa. A tanúságtétel megtagadható az olyan kérdésben, amelyben vallomásával a tanú saját magát, vagy az előbb említett hozzátartozóját bűncselekménynek elkövetésével vádolná.

A kihallgatás kezdetén a tanú személyazonosságát meg kell állapítani. A tanúnak nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, nem elfogult-e. A tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás következményeire. A még ki nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél meghallgatásánál és más tanú kihallgatásánál. Az államigazgatási szerv az ügyfél kérelmére a tanút az ügy-91