Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
II. fejezet. Találmányok és szabadalmak
£ rendelkezés magyarázata a megsemmisítési eljárás közérdekűségében rejlik. Közérdek, hogy ne maradjon szabadalmi oltalom alatt az olyan alkotás, amely valamilyen okból eredetileg sem lett volna oltalom alá helyezhető. Előfordulhat, hogy a megsemmisítési eljárás során maga a ’»zabadalmas is belátja, hogy nincs oltalomképes találmánya és hogy ezért a megsemmisítési kérélem alapos és ezért a további eljárás elkerülése végett a szabadalmi oltalomról annak keletkezésére visszaható hatállyal lemond. Ilyen esetben az Országos Találmányi Hivatal az eljárást megszünteti és a szükséghez képest a felmerült költségek viselése kérdésében határoz, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy kötelezi a szabadalmast azoknak a költségeknek a kérelmező részére történő megfizetésére, amelyek a megsemmisítési eljárás során felmerültek. Ha a megsemmisítési kérelmet érdemben jogerősen elutasították, ugyanazon a ténybeli alapon, ugyanazon szabadalom ellen már senki sem indíthat újabb megsemmisítési eljárást. E rendelkezést példával szemléltetve: valaki egy meghatározott szabadalom megsemmisítését kéri, azért mert a szabadalommal védett megoldást egy általa megjelölt tankönyv még a szabadalom elsőbbségi időpontja előtt ismertette. A lefolytatott eljárás során megállapítást nyer, hogy a felhozott irodalmi adat nem újdonságrontó és ezért a megsemmisítési kérelmet jogerősen elutasítják. Ennek az irodalmi adatnak alapján ugyanazon szabadalom ellen megsemmisítési eljárást már senki sem tehet folyamatba. Ha valaki mégis előterjesztene ilyen kérelmet, az elutasítást nyerne pusztán azzal az indokolással, hogy egy korábbi határozat ebben a kérdésben már jogerősen döntött. A szabadalom megsemmisítését, valamint annak korlátozását be kell jegyezni a szabadalmi lajstromba és ki kell hirdetni az Országos Találmányi Hivatal hivatalos lapjában. 84
