Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete
I. FEJEZET Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége, és szervezete Az iparjogvédelem jogalma Az „iparjogvédelem” kifejezést a nemzetközi egyezmények, a jogszabályok és a gyakorlat átfogó megjelölésként, gyűjtőnévként használják, amelynek körébe különböző jogintézmények tartoznak. A francia és az angolszász típusú magánjogi jogrendszerekben, az orosz jogi terminológiában és ezek hatására a nemzetközi egyezményekben az „ipari tulajdon” (propriété industrielle, industrial property, promüslennaja szobsztvenoszty) kifejezés terjedt el e jogintézmények összefoglaló neveként. A német magánjogban, illetve polgári jogban és az annak hatása alatt fejlődött jogrendszerekben — így a magyar jogrendszerben is — az „ipari tulajdon” kifejezéssel azonos értelemben inkább az iparjogvédelem (Gewerblicher Rechtsschutz) megjelölést alkalmazzák. Az iparjogvédelem vagy ipari tulajdon tárgykörét az 1883- ban létesült és legutóbb 1967-ben Stockholmban felülvizsgált Párizsi Uniós Egyezmény határozza meg, amelynek hazánk 1909 óta, ma már több mint 80 állammal együtt tagja. Az egyezmény 1. cikk (2) bekezdése a következőket tartalmazza: „Az ipari tulajdon oltalmának tárgya a szabadalom, a használati minta, az ipari minta, a gyári vagy kereskedelmi védjegy, a szolgáltatási védjegy, a kereskedelmi név, a származási jelzés vagy eredetmegjelölés, valamint a védekezés a tisztességtelen verseny ellen.” Az egyezmény szerint az „ipari” jelző nem jelenti azt, hogy 5
