Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

II. fejezet. Találmányok és szabadalmak

igénybe vehet. Ilyen esetben a találmány jogosultja a honvédelmi miniszter vagy az általa kijelölt szerv lesz. Az igénybevételért járó kártérítés kérdésében tehát a most említettek valamelyikéhez kell fordulni. Ha a kártérítés kérdésében megállapodás nem jön létre, annak összegét a bíróság állapítja meg.

A találmány- és szabadalombitorlás

A törvény különbséget tesz találmánybitorlás és szabadalombitorlás között. A találmánybitorlást az követi el, aki az általa tett szabadalmi bejelentés, vagy a részére engedélyezett szabadalom tárgyát jogosulatlanul másnak a találmányából vette át. Pl. találmánybitorló az, aki a valóságos feltaláló találmányának lényegét valamilyen módon — akár a feltaláló közlése alapján — megismeri és az ekként megismert műszaki megoldást a szabadalmi oltalom elnyerése céljából a saját nevén bejelenti. A találmány bitorlást a Büntető Törvénykönyv (Btk.) is bűntettként rendeli büntetni, a 306. § ugyanis kimondja, hogy aki másnak szellemi alkotását, találmányát, újítását vagy ipari mintáját sajátjaként tünteti fel és ezzel a jogosultnak kárt okoz, három évig terjedhető szabadságvesztéssel büntetendő. A találmánybitorlásnak polgári jogi következménye is van. A szabadalmi törvény kimondja, hogy találmánybitorlás esetén a sértett vagy jogutódja követelheti a szabadalmi bejelentésnek vagy a szabadalomnak egészben vagy részben történő átruházását. Teljes átruházásnak akkor van helye, ha az oltalom alá helyezett, illetőleg helyezni kívánt műszaki megoldásnak teljes mértékben a sértett a szerzője. Ha a bitorló saját szellemi tevékenységével is hozzájárult a találmány kidolgozásához, a sértett csak részbeni átruházást követelhet.

A találmánybitorlástól különbözik a szabadalombitorlás,

74