Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

II. fejezet. Találmányok és szabadalmak

mék vevője a terméket továbbadhatja, rendszeresen használhatja. Közbevetőleg meg kell jegyeznünk, hogy a szabadalmast megillető kizárólagos jog nem mentesíti a szabadalmast az egyéb jogszabályokban előírt rendelkezések megtartása alól. Igv pl. a szabadalmas sem állíthatja elő találmányának tárgyát, illetőleg nem hozhatja azt forgalomba, ha a megfelelő iparhatósági engedélyt nem kapta meg. E vonatkozásban a feltaláló szabadalmasnak csupán annyi kedvezménye van, hogy az iparhatóság az engedély kiadása során eltekinthet a szakképzettség igazolásától.

Említettük már, hogy gyógyszerekre, vegyi úton előállított termékekre és bizonyos kivételekkel emberi, illetve állati élelmezésre szolgáló termékekre szabadalom nem engedélyezhető, az ezek előállítására irányuló eljárásra azonban igen. A szabadalmi oltalom hatálya viszont kiterjed a védett eljárással előállított termékre is. Ez közelebbről azt jelenti, hogy pl. egy gyógyszert, amelynek előállítását szabadalom védi, más is előállíthat, csak nem a védett, hanem más eljárással. Ha vita merülne fel abban a tekintetben, hogy a kérdéses gyógyszer milyen eljárással lett előállítva, a terméket az ellenkező bizonyításig a szabadalmazott eljárással előállítottnak kell tekinteni, kivéve azt az esetet, amikor a termék előállítására más eljárás már ismeretes.

A szabadalmi oltalom hatályával összefüggő kérdés a találmány hasznosítása. A szabadalmas a maga monopolhelyzetével nem élhet vissza a társadalom kárára oly módon, hogy a találmányt nem hasznosítja és erre másnak sem ad engedélyt. Az ilyen visszaélés megakadályozása céljából a szabadalomra kényszerengedélyt lehet adni. Erről a későbbiekben részletesebben lesz szó.

59