Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
II. fejezet. Találmányok és szabadalmak
Üjdonság A szabadalmazhatóság további előfeltétele a műszaki megoldás újdonsága. A törvény 2. §-a szerint új a megoldás akkor, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthatta. A végrehajtási utasítás határozza meg, hogy mikor kell a megoldást nyilvánosságra jutottnak tekinteni: ha az bárki számára hozzáférhetővé vált. Hogy milyen módon történt a nyilvánosságra jutás, az teljesen közömbös, akár nyomtatvány, akár nyilvános gyakorlatbavétel útján jutott a megoldás nyilvánosságra, az szabadalomjogilag újnak, éppen a nyilvánosságra jutás következtében, már nem tekinthető. A régi törvény taxatíve felsorolta azokat a módokat, amelyek révén történt nyilvánosságra jutás újdonságrontó. Az új törvény, illetőleg a végrehajtási utasítás ilyen felsorolást már nem ad, hanem a bármilyen módon történt nyilvánosságra jutást ujdonságrontónak tekinti. Ennek indoka annak felismerése, hogy a technikai fejlődés a nyilvánosságra jutás lehetőségeit nagymértékben kibővítette és ezért kimerítő felsorolással nem lehet átfogni az újdonságrontás összes lehetőségeit (pl. a rádió vagy a televízió útján is nyilvánosságra juthat oly mértékben a megoldás, hogy az újdonságrontás bekövetkezik). Mindebből mi a gyakorlati tanulság a feltaláló részére? Addig ne publikálja találmányát, amíg azt a szabadalmi oltalom elnyerése céljából az Országos Találmányi Hivatalnál be nem jelentette. A bejelentés, illetőleg a később ismertetésre kerülő egyéb elsőbbség napja utáni nyilvánosságra jutás már nem ujdonságrontó. Mint említettük, az újdonságrontást eredményező nyilvánosságra jutás akkor következik be, ha a megoldás bárki számára hozzáférhetővé vált. Ebből következik, hogy egy közkönyvtárban elhelyezett, a megoldást ismertető egyetlen nyomtatvány is rontja az újdonságot, hiszen a közkönyvtárban elhelyezett nyomtatványt bárki megtekintheti. Viszont a 44
