Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

I. fejezet. Az iparjogvédelem fogalma, jelentősége és szervezete

A tisztességtelen verseny elleni védelem körében a magyar jogban hatályban van az 1923. évi V. törvény, valamint az üzleti hirdetések korlátozása tárgyában kiadott 1933. évi XVII. törvény néhány szakasza. Ezenkívül egyéb jogszabályok is szolgálják pl. a titokvédelmet [Polgári Törvénykönyv, a Munka Törvénykönyve, a vállalatok vállalkozási szerződéseiről szóló 44/1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelet, a kutatási-fejlesztési szerződések általános feltételeiről szóló 1/1968. (I. 3.) OMFB számú rendelet, a tervezési szerződésről szóló 10T968. (X. 10.) ÉVM—KGM—NIM sz. együttes rendelet stb.].

Az iparjogvédelem körébe sorolják még a tisztességtelen versenyt tiltó szabályok külön csoportjaként az ún. kartelljog vagy trösztellenes törvényhozás szabályait is, amelyek a nem műszaki eredményen vagy jó hírnéven alapuló, jogellenesen kialakított előnyös piaci helyzetek, monopóliumok, kartellek, fúziók, piackorlátozó megegyezések eltiltásával igyekeznek fenntartani a gazdasági verseny egészséges funkcionálási lehetőségét.

Mai jogunkban ilyen jellegű rendelkezés pl. az árszabályozásról szóló 56/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendelet 18. §-a, amely szerint tilos a termék árában vagy árával kapcsolatos minden olyan megállapodás, amely a verseny kialakításának megakadályozására, monopolhelyzet létrejöttére, illetve jogtalan piaci, úgyszintén anyagi előnyök biztosítására irányul, vagy azt eredményezi. Hasonló értelmű rendelkezést tartalmaz a termékforgalomról szóló 25/1967. (VIII. 20.) Korm. számú rendelet 9. §-a is.

Az iparjogvédelem eddigiekben áttekintett intézményeinek célja elvontan az alábbiakban mutatható ki:

Az iparjogvédelem intézményei egyrészt oltalomban részesítik a gazdasági versenyben elért eredményeket, vívmányokat (szabadalmi oltalom, ipari mintaoltalom, ipari titokvédelem stb. formájában), mivel a versenynek ezek az eredmé21