Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)
IV. fejezet. Árujelzők
lajdon valamennyi tárgyát, rendelkezései kiterjednek a védjegyekre is. Az abban biztosított egyenlő elbánás elve alapján tehát a jogosultak védjegyoltalmat igényelhetnek az Unió másik — egy vagy több — államában, közvetlenül megtett bejelentés útján, s az e vonatkozásban a belföldiek számára előírt alaki feltételek teljesítése mellett. A védjegyeknek az árucsere során betöltött fokozott nemzetközi szerepére figyelemmel azonban már a múlt század végén felmerült az igény a védjegyoltalom több országban, könnyített — egyszerűbb és olcsóbb — eljárással történő megszerzési lehetőségének biztosítására. E célból jött létre az említett mellékegyezmény, a Madridi Megállapodás. A Madridi Megállapodás tagjai — tekintve, hogy az a Párizsi Uniós Egyezmény keretében létesült — csak olyan államok lehetnek, amelyek a Főegyezménynek is résztvevői. A Megállapodás lényege az, hogy a csatlakozott országok polgárai és az azokkal egy tekintet alá esők a származási országban oltalom alatt álló védjegyeikre egyetlen erre irányuló kérelem előterjesztésével oltalmat biztosíthatnak a Megállapodásban részt vevő többi ország területén anélkül, hogy az érintett országok nemzeti hivatalait külön-külön meg kellene keresniük. A nemzetközi védjegybejelentés — és jogfenntartás —- tehát lényegesen egyszerűbb eljárást, ezen túlmenően pedig olcsóbb védjegyoltalmat tesz lehetővé. A Madridi Megállapodásban foglaltak végrehajtásában jelentős szerepe van az ipari tulajdon oltalmára létesült nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos adminisztratív feladatokat ellátó Genfi Nemzetközi Irodának (Bureaux internationaux réunis pour la protection de la propriété intellectuelle, a továbbiakban: BIRPI). A BIRPI jogutóda 1970. április 26-tól a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (Organisation Mondiale de la Propriété Intellectuelle — OMPI) Nemzetközi Irodája. 215
