Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

IV. fejezet. Árujelzők

káját nehezítik, hanem indokolatlanul akadályozzák új védjegyek kialakítását is.

A „huzamos használat hiányát” 5 éves időtartamban határozza meg a törvény. Ilyen kiesés általában már megnyugtató alap annak a megállapításához, hogy a megjelölés kizárólagos jogú lefoglalása nem indokolt. A jogfenntartó használatnak rendszeresnek kell lennie belföldön. Elégséges a hirdetés és üzleti levelezés során való alkalmazás is a jog fenntartásához, ezzel is kifejezésre juttathatja a jogosult jogfenntartó igényét. Nem állapítható meg azonban a megszűnés használat hiánya miatt, ha a védjegyjogosult kellőképpen igazolja a mulasztást.

Ha a védjegy az 1—3. §-ok értelmében a lajstromozás időpontjában sem volt oltalmazható, törlését kell elrendelni. Ha azonban a lajstromozás óta 5 év már eltelt, és a védjegy a tényleges használat folytán ismertté vált, csak a legsúlyosabb tiltó okból van helye törlésnek, ha tudniillik a használat jogszabályba vagy a szocialista erkölcsbe ütközik. Ez a szabály jelentősen növeli a védjegyjogosult jogbiztonságát, amikor a védjegy bevezetése, propagálása és alkalmazása érdekében már esetleg jelentős erőkifejtést tett. A törvényben megállapított 5 évi időtartam elégségesnek látszik jogsértés esetében a törlési eljárás megindításához, feltéve, hogy a védjegyet ténylegesen használták, az ennek következtében ismertté vált és így az érdekeltek a jogsértőnek vélt lajstromozásról tudomást szerezhettek.

Általános eljárási előírások

Az új védjegytörvény egységes szemlélet érvényesítésére törekszik a lajstromozással, megújítással, a megszűnés megállapításával, a törlés elrendelésével, a nemleges megállapítással és a nyilvántartásokkal kapcsolatos ügyekben. Az ipar13*

195