Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

IV. fejezet. Árujelzők

anyagi kárt, hogy a jogosult saját áruját nehezebben tudja értékesíteni, hanem azzal is, hogy a fogyasztók bizalma meg­rendülhet a védjeggyel jelzett áru minőségében és ez a jogo­sult egész gazdasági tevékenységét hátrányosan érintheti. Az ilyen károk mértéke pontosan nem számítható ki. Ilyen hely­zetben a Polgári Törvénykönyv olyan összegű kártérítés megállapítását teszi lehetővé, amely alkalmas a teljes anyagi kárpótlásra. A Védjegytörvénynek az a rendelkezése, amely szerint a bitorlásnak a vállalat egész gazdasági tevékenysé­gére gyakorolt káros hatását figyelembe kell venni a kártérí­tés összegének megállapításakor, a polgári jog rendelkezé­seivel összhangban van és lehetőséget nyújt a jogsérelem megfelelő orvoslására. A nemleges megállapítás 15. §. (1) Aki attól tart, hogy ellene védjegybitor­lás miatt eljárást indítanak, ennek megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa használt vagy használni kívánt megjelölés nem sérti valamely általa megjelölt védjegy oltalmát. (2) A nemleges megállapítást kimondó jogerős ha­tározat kizárja, hogy a megjelölt védjegy alapján védjegybitorlás miatt eljárást indítsanak. * A nemleges megállapítás jogintézményének célja az, hogy lehetőséget nyújtson a vállalatok, szövetkezetek számára, hogy elkerülhessék a védjegybitorlást olyan esetekben, ami­kor kétség támadhat, hogy az általuk használni kívánt véd­jegy hasonló-e valamely, már oltalom alatt álló védjegyhez. 192

Next

/
Thumbnails
Contents