Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1971)

IV. fejezet. Árujelzők

ASMAC, DIAMANTAL — DIAMALT, TEBOPLEY — HE­­MOPLEY, VIANNA — DIANNA. Az áruk akkor hasonlók, ha közös rendeltetésük vagy egyéb, műszaki, gazdasági vagy értékesítési jellemzőik alap­ján arra lehet következtetni, hogy előállításuk vagy forga­lomba hozataluk ugyanannál a vállalatnál történt. Kizárt az oltalomból az olyan megjelölés is, amely másnak nem lajstromozott, de azonos vagy hasonló árukkal kapcso­latban ténylegesen használt megjelölésével azonos, vagy ah­hoz az összetéveszthetőségig hasonló. Kizártak továbbá az azonos vagy hasonló árukkal kapcsolatban korábban lajstro­mozott olyan védjegyekkel ütköző megjelölések is, amelyek­nek az oltalma megújítás hiányában vagy lemondás miatt két évnél nem régebben szűnt meg. Mindezek a megjelölések ugyanis alkalmasak arra, hogy a vevőket megtévesszék az áru üzemi származása, közvetve esetleg az áru minősége, jel­lemzői tekintetében is. A törvény erre vonatkozó kizáró ren­delkezései nem azt jelentik, hogy védjegyoltalmat biztosíta­nak a lajstromozatlanul használt megjelöléseknek, vagy az olyan védjegyeknek, amelyeknek az oltalma megszűnt. A más javára való lajstromozás kizárása elsősorban a vevők érdekét védi. A szabadalmazott növény- és állatfajták nevének kizárá­sát az teszi szükségessé, hogy új szabadalmi törvényünk e vonatkozásban is szabadalom engedélyezését biztosítja, amelynek során a szabadalmazott növény-, illetve állatfajtát névvel kell ellátni. A növény- vagy állatfajta nevén a fajtá­nak a szabadalmat megadó határozaton feltüntetett nevét kell érteni. 183

Next

/
Thumbnails
Contents